Túl a karácsonyi együk-magunkat-degeszre időszakon, a szilveszteri kavalkádot a hátunk mögött hagyva, mindannyian különböző hangulatokban indulunk neki az új esztendőnek. Ilyenkor általában rá sem pillantok a közösségi oldalakra, mert mindenki a másikat maga mögé utasítva próbálja prezentálni, mennyire jó is volt az óév és mennyire hihetetlenül boldog(nak mutatja magát a fotókon), reménnyel telve veti bele magát a januári megújulok-hónapba. Persze olyanok is vannak, akik melankóliájuknak hangot adva féldepressziós posztokkal nyomják tele ugyanezeket a felületeket, amitől hasonlóképp a rosszullét kerülget.
Január elseje semmiben nem különbözik a többi 364 (időnként 365) naptól, bár ehhez nekem is idő kellett, mire rájöttem. Nem teszek betarthatatlan fogadalmakat és ígéreteket, hogy aztán hónapok múlva a saját butaságom miatt érezzem magam csalódottnak csak azért, mert hosszas átgondolás nélkül bekapok egy kocka csokit, csak úgy a pillanat hevében.
Azt hiszem, kisebb döccenőket leszámítva most elég jól érzem magam a bőrömben és nem szeretnék "megújulni", mint a legtöbben az évnek ebben a szakaszában.
És habár épp meg vagyok fázva, tüsszögéssel és orrfújással fogom indítani a most következő hetet, mégsem tudok jobb kikapcsolódást elképzelni egy algaszörny-típusú szépítő arcpakolásnál, egy jó könyvnél, s egy bögre forró csokis-chilis teánál. ♥