"A nevetés a lélek csillanása."

A lelkesedésem, úgy tűnik, átmenetileg alábbhagyott, ha jól megnézzük. Időnként persze megkapom innen-onnan, hogy ejj, már megint nem írtam semmit, egy hét múlva aztán újra, két hét múlva ismét.
Most az enyhe lelkiismeret-furdalásom miatt (is) jelentkezem, mert hát ez nem mehet így tovább - még ha újra is kezdődik hétfőn.

Nem szeretek magyarázkodni. Az egyik legrosszabb dolog a világon, amire kényszeríthetik az embert, de hát mégis mondani kell valamit. Mindig.
Ez a blog azért jött létre, hogy hivatott legyen megosztani az aktuális történéseket és nem-történéseket mindazokkal, akik érdeklődést mutatnak. Néha azért belegondolok, milyen is lenne, ha visszavonhatnám azt, hogy bárkinek is meséltem az oldalról. Lehetséges, hogy jobb lenne - szabadabb légkör , felszabadultabb lenne/lennék én is. :)

Egy ideig nem jelentkeztem. Ha a végletek közül kell választani, akkor inkább nem írok semmit, mint hogy minden jelentéktelen történést megosszak mindenkivel itt az éterben. Minden megy a maga útján, nem kerülöm a sulit, írom a szakdolgozatomat, olvasok egy csomó fölösleges dologról ahelyett, hogy hozzákezdhetnék olyan könyvekhez, amik valóban érdekelnek. Erre azonban egy ideig nem lesz módom, azt hiszem.

Úgyhogy köszönöm, minden oké, még élek. :)))

Tegnap láttam egy filmet. Rokonlelkek. Egy srácról szólt, aki rettentően tehetséges, de motiváció híján nem tud feljebb lépni  a létrán. Eleinte próbálkozik, aztán feladja. Majd hirtelen történik valami, ami habár fájdalmas is számára, meghozza a kellő ihletet és megfesti azt a bizonyos képet, ami megmutatja igazi valóját. Nem kerül rögtön kiállításra, még csak nem is lesz híres miatta, de visszakapja azt az apróságot, ami nagyon sokáig hiányzott az életéből.

Teljes mértékben azonosultam a fiúval. Én jelenleg a várakozó szakaszban vagyok. Mindent csinálok a dolgok rendje és módja szerint, de kell egy löket, lehet az bármilyen apró ahhoz, hogy újra minden működjön. Mosolygok kifelé az életre, részt veszek mindenben, amiben tudok és még a testemet is egészséges állapotában próbálom megőrizni, de valami hiányzik. Csak idő kérdése.

Egyébként a film után az éjszakám nagy részét rajzolással töltöttem, amint elkezdtem, nem tudtam leállni. Sosem leszek művész, távol álljon tőlem. De vannak napok, amikor segít kikapcsolni. Nem kell gondolkozni, csak hallgatni a zenét és azt csinálsz, amit akarsz, úgy rajzolsz, ahogy csak szeretnél. Nincsenek szabályok. :) 

"Nem hiszem, hogy ilyen unalmas, lélektelen feladatokkal fel lehetne mérni egy ember lelkét. Csupán egy, egyetlen értelmes munkát várok tőled. Azt akarom, hogy nézz bele a tükörbe, hallgass az ösztöneidre és olyan képet fess, amelyik valóban te vagy. Arról, ami érdekel...amiben hiszel. Lehet nagy, lehet kicsi, festhetsz denevérszarral, ha őszinte és merész."

Bonyolult vagyok és emellett végtelenül egyszerű. :)