Üdvözletemet küldöm az óriási, ám kissé hűvös Frankfurt am Main városából!

Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha sorra veszem a nap történéseit, ezzel is elkerülvén az időközben fellépő gondolatzavart. :)
Nem sokkal fél 11 körül elindultunk Rácalmásról és a gép indulása előtt körülbelül két órával megérkeztünk Budapestre a reptérre. Viszonylag hamar megtaláltuk a keresett helyet, ám az első probléma rögtön jelentkezett is: a kézipoggyász mérete (amit gondosan lemértünk és bepakoltunk otthon) nem megfelelő, gy nem fér bele abba a rekeszbe, amibe bele kellett volna tenni. Az egyetlen reptéri újságárusnál vettünk egy katalógust, amihez egy viszonylag nagyobb ilyen leggagyibb kategóriás táska járt, de a lényeg számunkra most nem a kinézet, hanem a méret volt, másodjára már átment a "vizsgán" a kis pakkom (bár kicsit furán kinézőnek éreztem magam sajnos ott a sok hiper-szuper színes bőrönddel rohanó ember között).
A következő bökkenővel akkor szembesültünk, amikor a beszállókártyán megadott B2 termináltól elküldtek minket a reptér másik oldalán lévő A2-es terminál, ahol már csak 5 percünk volt arra, hogy átérjünk a kapun - bár mint utóbb kiderült, nem percre pontosan zárták azt be.
Így tehát nem mondok újat: majdnem utolsókként szálltunk fel a gépre, nem is tudtunk már ablak mellé ülni, de még így is lepkék repdestek a gyomromban, amint becsatoltam a biztonsági övemet.
A kissé muris stewardess-mozdulatok után megkezdtük a felszállást és én lélegzet visszafojtva süppedtem bele az ülésbe. Kicsit kellemetlen érzés volt, de amint elértük a 36000 láb magasságot - ami, mint utóbb megtudtuk 11 km-nek felel meg - és körülbelül 700 km/h-s sebességgel süvítettünk Németország felé, totális biztonságban éreztem magam. Ragyogó napsütés volt ott a felhők fölött/között, mintha tejszínhabban utaztam volna. :)
Aztán az örömteli boldogság percei fogyatkozni kezdtek és nem sokkal később leszálltunk Hahn repterén. Itt a 6 bőrönddel elég viccesen nézhettem ki (nem félreértendő, nem az összes volt az enyém :D), de ha már nem vezethetek kint, legalább gyakorolhattam a szlalomozást. :D
Ezután felszálltunk egy transzfer buszra, ami 14 euróért bevitt minket Hahnba a Hauptbahnhofra (a gyengébbek kedvéért: ez magyarul vasúti főpályaudvart jelent ;) - na jó, nem leszek ám ilyen genyóka mindig, de kicsit kiélvezem most az erőviszonyokat) és onnan nem taxival, hanem metróval jöttünk ide a koliba, ahol most éppen ücsörgök és írogatok.
Amúgy a taxi baromi drága itt...Hahnban rá akart beszélni minket egy hapsi, hogy elvisz minket az "igazi" Frankfurtba 200 euróért - ez egy kétórás úgy amúgy... úgyhogy a metró, a villamos meg ezek sokkal jobban megérik, csak hát nehéz logisztikázni a sok cuccal.

Az első benyomások pedig: imádom Frankfurtot...és ez nem az a naiv bolondság.... amint leszálltunk a gépről, még a levegő is sokkal egészségesebbnek és finomabbnak tetszett, itt most olyan 15 fok körüli idő van -ami amúgy tök jónak számít ám, szóval itt ilyenkor mondjuk én kabátban mászkálok, a németek meg pólóban vagy vékony kardigánban-. :)
Tetszenek az óriási üvegépületek, a türkiz színű villamosok és trolik, még a metró is teljesen más, mintha itt minden sokkal modernebb és hívogatóbb lenne. :) Persze ez csak az első nap még, de azt hiszem, minden rendben lesz. :)
A holnapi tervek még elég homályosak, egyelőre abban bízom, hogy a mai éjszakát átvészelem gerincbántalmak nélkül, ugyanis hálózsákban fogok a földön aludni - kicsit puritán, de két éjszaka totál kibírható. :)

Akkor nemsokára találkozunk, Ahoy! :)))

"A világ egy játszótér, és ezt tudod, amikor gyerek vagy, de valahogy idővel mindenki elfelejti." - life is a playground ;)

Az utolsó simítások és az apró kis cuccok is megkapták helyüket. :)

Nos, nem ártana elkezdeni pakolni, tekintve, hogy 24 óra múlva már javában úton leszünk Budapestre. Kicsit azonban nehezemre esik, meg kell mondjam, mivel még csak tegnap költöztem haza Pécsről és már megint vasalhatok, hajtogathatok és nem utolsó sorban méregethetem a cuccaim súlyát. :D
Hát akkor lássunk neki! :)

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"

Még egy nap... :)

Kicsit morbid egyébként, hogy ahogy itt ülök Pécsen és írom a blogom, belegondolok, hogy van 2 órám összepakolni, hogy végre a mai estét már a saját ágyamban töltsem, majd lesz egyetlen egy napom, hogy újra összepakoljak és már repülök is. :)

Ahogy fogyatkoznak a napok, egyre kevesebbet alszom az izgalom miatt, lehet, hogy holnap este egy szemhunyásnyit sem fogok tudni majd...de hát végtére is, ez egész érthető. :)

Szépen lassan mindenkitől elbúcsúzom valamilyen formában (természetesen csak egy időre), de még ennek a tudatában is megvisel a dolog és néha erősen kell koncentrálnom rá, nehogy elkezdjek sírni. :D
Bár, lassan már kifogyok a könnyekből :D - sokszor akaratán kívül is elérzékenyül az ember. :))

Ez a hétvége lesz a tökéletes alkalom arra, hogy leteszteljem magam...elviekben talpraesett és önálló vagyok (jólesik ilyet hallani, pláne olyan személyektől, akik csak pár találkozás után szűrték ezt le rólam). Tehát itt az idő, hogy tényleg így cselekedjek, és azt hiszem, menni fog. :)
Mindenki fél, ez alól én sem vagyok kivétel, de biztos vagyok benne, hogy ez az elkövetkezendő fél év életem egyik legszebb ideje lesz és boldogan szeretnék visszaemlékezni rá - ez pedig csak rajtam múlik.
Természetesen egy kicsit Rajtatok is, remélem segítetek ebben nekem :)

"Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani."

Szépen lassan a puzzle minden darabkája a helyére kerül és a kiutazás előtti teendők listája tökéletes gyorsasággal  csökken... ;)

"A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság."

Tegnap kicsit elcsúsztam a számolással, pedig megígértem magamnak, hogy odafigyelek... :(

Tegnap volt életem első Punnany Massif koncertje és ahhoz képest, hogy az együttesnek csak két dalát ismerem, elég rendesen elment a hangom. :D
Ez annak is betudható, hogy oldalt az első sorok egyikében álltunk, ergó minden tökéletesen láttunk. Ezen kívül pedig az is segítségemre volt, hogy a refrének elég fülbemászóak voltak, úgyhogy minden tudtam énekelni/kiabálni. :))
Jó volt, nagyon. Amúgy is imádom a Széchenyi teret, főleg, ha ennyi ember is van ott. Egyetlen negatívum a pisilés megoldása volt, melyért kereken fél órát kellett sorban állni a Mekinél...nem volt valami kellemes. :D

Ezennel pedig kezdetét veszi az utolsó hetem itthon...elég furcsa érzés. Ahogy telik az idő, azzal tökéletes egyenes arányosságban az izgalmam is egyre csak nő és éjszakánként alig tudok aludni, mindig felriadok és utána már nem tudok normálisan visszaaludni. Ez annyira nem jó, de azt hiszem, mindent elfeledtet velem az az álomkép, ahogy a repülő egyik ablak melletti székéből Magyarországot látom, felhők közül, kicsiben - és keresem azokat a helyeket, ahol abban a pillanatban épp egy ismerősöm felveszi a telefont vagy lapoz egy könyvben. :)
Azt hiszem, készen állok! BÁTORSÁG! :)

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb. Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él."

Ha minden igaz, ma délutántól indul a WizzAir utasfelvétele. :)
CSUPA IZGALOM! :)))

"Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk."

"Egy ölelés sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk."

Abból a szempontból elég laza napom lesz, hogy nem kell bemennem órára...így viszont sokkal több időm marad mindenféle tennivalóra: elmegyek majd a sziper-szuper szemüveglencséimet megcsináltatni, hogy mindent szépen és tisztán láthassak ebből a szépséges világból. Aztán nem ártana megírni a cikkemet sem, amolyan Erasmus checklist lesz majd, mit ne hagyj otthon és mit csinálj másképp, mert én megszívtam vele, satöbbi. :)
Ezután pedig a tudásért áhítozva belevetem magam a 27-i vizsga szakirodalmába - juppiiii :D El sem tudjátok képzelni, mennyire finom is az!

"A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra."

Ma kezdődik a visszaszámlálás...már csak 10 nap van hátra :))

"Azt mondják, kockázat nélkül nincs nyereség. Talán többről is szól. Kockázat nélkül nincs kaland, felfedezés, beteljesülés. Úgyhogy ne vesztegesd az időt! Vágj bele, és élvezd, ami jön!"

Ez a nap aztán... (és még nincs vége).

Igazából már hozzászokhattam volna, hogy azokat a dolgokat nehéz elrendezni, amik a legfontosabbak lennének...erre a félévre még nincsenek meg a diákigazolvány-matricák és ahhoz, hogy aktív legyen a félév, kéne az a matrica, még mielőtt kimegyek külföldre...de hát még meg sem érkeztek :D Úgyhogy ez egy érdekes kör lesz ;)

Természetesen a második égetően sürgős dolgot sem tudtam elintézni (szemüveglencse csere). Amikor bementem az Ofotértbe, még nem volt ott a doktornő, aki a szemvizsgálatot csinálja. Mondjuk érdekes is volt, mert elvileg 9től van ügyfélfogadás, mi pedig 11kor mentünk be az üzletbe, úgyhogy kicsit felháborítónak tartom a dolgot... így tehát nem vártam meg, amíg befárad a nő, mert még egy csomó minden bevásárolni valót meg kellett vennem.

Sebaj, majd holnap...próba cseresznye :))

"A felhőket is szeresd, és gyönyörködj a viharban! Az esőt és a szürke, esővert pocsolyákat is szeresd, mint gyerekkorodban. Emlékszel, hogy szerettél tapickálni bennük anyád bosszúságára? Nagyobb öröm volt, mint ma a tengerben fürödni."

Bizony, túl vagyok a második héten is (és megint nem voltam valami aktív) :D

A múlt heti három buli után, ezen a héten csak egyszer voltunk szórakozni - mégpedig a közgáz szerdás tradicionális kedvenc szórakozóhelyünkön. :) Igazából minden nap voltunk valahol, sőt az igazsághoz talán az állna a legközelebb, ha azt mondanám: csak aludni járok haza a koliba, ugyanis ez majdnem így is van.
Észveszejtően közeledik az a bizonyos szeptember 29 és az utolsó heteket szeretném olyan dolgokkal tölteni, amik örömet okoznak nekem. :) Hiába rossz az idő, teljesen fölösleges olyan dolgokra pazarolni az időt, mint a szobában ücsörgés... hiszen ezt itthon is tudom csinálni.
A héten elrendeztük a búcsúbuli helyszínét is, ez az esemény 26-án lesz (ismételten egy szerdai napon, hogy ki tudjuk tombolni magunkat) és a legrosszabb, csak ezután jön: 27-én hót álmosan fogok megírni egy ZH-t, amivel az egyik tárgyamat le is tudom, mielőtt kirepülnék az ismeretlenbe. :DDDD
Hozzátenném, hogy sosem mentem még úgy ZH-t írni, hogy előtte végigtomboltam volna egy éjszakát, szóval ennek azt hiszem, most jött el az ideje. Igazából nincs is más választásom, mert a Mozaik nevű pub külön helyiségét már lefoglaltuk, a kauciót pedig le lehet majd fogyasztani - a világért sem hagynám ki. :))

Ez a következő két hét pedig...azt hiszem, életem legnagyobb fejetlensége fog bekövetkezni: a maximalista összevet minden lehetségest és lehetetlent, hogy ne felejtsen itthon semmit...már látom magam előtt a képek sorozatát, ahogy üzletről üzletre sétálok, hogy beszerezzem a kiutazáshoz nélkülözhetetlen dolgokat, gondolok itt gyógyszerekre és különböző kozmetikumokra. Egy másik nap kisfilmje pedig azt fogja bemutatni, ahogy átbuszozom Pécs városán, hogy befizessem a telefonszámlámat és elrendezzem a még meg nem érkezett diákigazolvány matricámmal kapcsolatos ügyeket. Emellett természetesen izgulok az új szemüveglencséimért és az útlevelemért is. Szerencsére nagy probléma már nem érhet, ugyanis a napokban utalták át azt a bizonyos Erasmus-ösztöndíj összeget, így a legfontosabb dolog már a birtokomban van. :)
Egyébként nagyon izgulok már...mindig olyan fura érzés fog el, amikor belegondolok, hogy ezt az egészet fél évvel ezelőtt kezdtem el szervezni, most pedig itt vagyok és már csak napok választanak el attól, hogy megkezdjem a beszállást abba a bizonyos rózsaszínes-lilás repülőgépbe. :) (adja az ég, hogy a fényképezőmet nehogy itthon hagyjam :D)

Amit rendkívül abszurdnak tartok, az az, hogy mindjárt elmegyek itthonról és hirtelen minden elvarratlan szál happy enddel végződik. :) Végre közel kerültem azokhoz a legjobb barátaimhoz, akik a régi szép időkben rendkívül fontos pozícióban ücsörögtek a szívem csücskén...most pedig mindjárt utazom el és alig töltöttem velük időt az utóbbi évben/években. DE: a kezdő löketet már megkapta ez a két parányi barátság, azt hiszem, innentől már nem lehet nagy baj, még ha csak Skype-on keresztül tudunk is érintkezni. ;)

És végszónak pedig egy roppant furcsa dolgot említenék meg. Bizonyos emberek szerint megkomolyodtam és önállóvá váltam a tavalyi év alatt. Komolyan mondom, ennél szebb elismerést még nem sokszor kaptam az életben, azt hiszem, ilyenkor önkéntelenül elmosolyodik az ember. Nem az a célom, hogy orvos vagy ügyvéd legyek, ezek az apró lépések fognak hozzájárulni ahhoz, hogy tényleg az lehessek, akivé válni szeretnék. Itt most nem az a legfontosabb, hogy nap közben diákokat oktató a német nyelv szépségeire, szabad időmben pedig olyan cikkeket írok, melyek felkeltik mások érdeklődését, hanem az, hogy milyen tulajdonságokat tudnak mások leírni egy papírlapra, melyen annyi szerepel csak: Horváth Eszter. Az igazi értékek nem abban rejlenek, hogy mennyi pénzt viszek majd haza, ennél sokkal mélyebb jelentése is van annak, mit erényeknek nevezünk. Ehhez nem a vezető pozíció fog minket hozzásegíteni, hanem az a mérhetetlen tapasztalat és életerő, önállóság és határozottság, melyekkel a kis lépéseket megtesszük, amíg fel nem érünk a hegy csúcsára. Bizton állíthatom, hogy azt a hegycsúcsot pedig csak abban a pillanatban fogjuk megtekinteni, amikor elillan belőlünk az élet, hiszen addig minden egyes percben teszünk valamit azért, hogy jobb legyen a világ - vagy ha nem is az, de mi, saját magunk biztosan. És én érzem, hogy egyre jobb vagyok, talán néha még egy kis varázslatot is viszek a körülöttem élők életébe. Sokszor azonban megtanulunk dolgokat, melyek ahhoz szükségesek, hogy benőjön a fejünk lágya, olykor vitába keveredünk olyanokkal, akiket sosem akarnánk bántani. De végül mégis elérünk valami nemesebbet vele, nem igaz? Ezt pedig megbocsájtásnak, belátásnak hívják - ám ez is csak egy apró lépés abból a sokból, melyet még meg kell tennünk azért, hogy végérvényesen kialakuljon igazi személyiségünk. :)

"Igazán hűségesnek lenni azt jelenti, hogy hű vagy önmagadhoz." - Antoine de Saint-Exupéry

Az utóbbi napokban nem voltam túl jó admin, kedd óta semmit sem írtam :brühühü:
A jó hír viszont, hogy mindig az első hét a legnehezebb és örömmel adhatom hírül, hogy minden rendben. :D 12 óra alvás után visszatért belém az életerő, úgyhogy nincs semmi probléma. Szükségem is lesz erre az erőre, már ha belenézek a határidőnaplómba is elfog a félelem. :D
De semmi gáz, minden kész lesz határidőre. ;)

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen érzés lesz újra visszatérni Pécsre. Ezen a héten úgy éreztem magam, mintha újra gólya lennék és szeretném megint felfedezni az egész várost. Eszembe jutottak a tavalyi emlékek, amikor nem találtam a ritmikus gimnasztika-termet vagy kavarogtam az épületbe anélkül, hogy bárkitől is segítséget kértem volna. Összességében sokszor mosolyt csalt az arcomra egy-két térképpel bolyongó emberke alakja, vagy a mosdó előtti sor (ők azok, akik még nem tudták, hogy akár 10 különböző helyre is el lehet menni az épületen belül, ha szorít az idő). :)
Megadtuk a módját az ünneplésnek, ez is hétszentség, de véletlenül sem bántam meg egyik alkalmat sem, még ha csak 3 órát aludtam is. Szerdán újra beindult a PécsiBölcsész újságíró-szerkezete, jövő szerdán pedig az idei (újra)kezdőkkel ismerkedhetünk meg. :)
A szerda megint a bulizás napja lesz a következő héten is, tartanunk kell magunkat az új tanévi fogadalomhoz. ;)

22-én pedig (illetve azon a hétvégén) nem jövök majd haza, mivel Punnany Massif nagykoncert lesz a Széchenyi téren és azon bizony ott a helyünk. ;)

Minden jót mára és kitartást a teendőkhöz (írom ezt jómagamnak is)!

"Másfél hete, hogy a babám nem láttam,
Másfél hete erdőt-mezőt bejártam.
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem,
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem!
Nem tudom, hogy hová lett a kedvesem,
Csak azt tudom, hogy mennyire szeretem!" - van két hetem kulturálódni PM-ból ♥

Bizony, túl vagyunk a beköltözős napon és a nyitóbulin, meg kell mondanom, hogy egész jól sikerült. A héten minden napra jut valami parti, szerencsére a félév középpontjában nem a tanulás fog most állni. Fél 12kor elindultam a koliból (kemény egy órám volt ma) és most értem haza (~21:00). :D Tehát mondhatom, egész jó nap volt ez az első. Akkor mosolyodtam el nagyon, amikor ültem egy fél liter limonádé előtt és az utcán több helyről is hallottam zenét. Szívmelengető volt látni, ahogy a kíváncsi, zenebarát járókelők megálltak egy pillanatra, rövid időre elfelejtve azt, hogy miért is sietnek, mi az utazásuk célja, és keresték a hangok forrását. Egy aranyos, mikulás kinézetű bácsi bendzsón játszott magyar népdalokat az utca egyik végén, a mellettünk lévő padon pedig egy nő kísérte a dalait gitárral. Jó érzés volt ott ücsörögni a sétálóutcán, miközben körülöttem minden a zenéről szólt. Kicsit ki is zökkentem a beszélgetésből és elméláztam, nagyon jó érzés volt. :)

"Ahogy a zenész szüntelenül keresi a legszebb hangot, úgy várja a zene a világmindenségben, hogy valaki megszólaltassa."

Holnap délelőtt fél 10-kor már a Pécsre tartó buszon fogok ücsörögni (remélhetőleg), élménybeszámolót azonban csak hétfőre ígérhetek...úgy mondanám, hogy a vasárnap estém már foglalt! :D

"A csoda az, ami lehetetlennek tűnik, de mégis megtörténik."

Ennek a nyárnak is vége szakadt...és amint éjfélt ütött az óra (vagy talán kicsit korábban is), még az időjárás is ősziesebbre fordult. :))