Szinte el sem hiszem, hogy holnap indul a szülihetem!

Teljesen be vagyok sózva, már alig várom, hogy végre úgy ünnepelhessem a névnapomat és a szülinapomat, mint az elmúlt 5 év alatt egyszer sem. Nagyon szuperül és könnyednek érzem magam most, hogy nem kell vizsgák és szigorlatok miatt izgulnom, vagy amiatt aggódnom minden percben, vajon sikerült-e a megírt teszt vagy tanulnom kéne a következő időpontra.

El sem tudom mondani, mennyire más most ez a tavasz (vagyis már szinte nyár, nézzünk csak ki az ablakon…). Régen voltam ilyen felszabadult. Körülbelül ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a Frankfurtban töltött őszi hónapok alatt már októbertől készültem a karácsonyra. Semmi más miatt nem kellett izgulnom, így teljes egészében átadhattam magam az érzésnek. Most is valami ilyesmit érzek itt belül, holott igazából semmi extra különlegesre nem kell számítanom. Sokszor nem is az a lényeg – egy barátokkal töltött, naplementében úszó vacsora, félig üres borospoharak, mentalevéllel ízesített limonádék, önfeledt nevetés… valahogy így tudnám elképzelni a szombatot. ♥

„A barát olyan ajándék, amit te adsz önmagadnak.”

Kedves Naplóm,

remélem nem neheztelsz rám, amiért egy kisebb ráncfelvarráson estél túl. Nem mintha bármi probléma lett volna az előző felülettel, de néha tartani kell a lépést az új korokkal.
Az is lehet, hogy a hirtelen jött gyengélkedés által túl sok szabadidőre tettem szert, ezért megpróbálom lekötni magam olyan apró-cseprő dolgokkal, amikre rendszerint csak a szabad vasárnapjaimon lenne idő – ami nem túl gyakori.

Tökélyre fejlesztettem az önéletrajzomat, kis arculatváltást eszközöltem a blogon és igyekeztem minden olyan kis feladatot megoldani, amihez nem kell különösebb erőbefektetés – maximum csak szellemi szinten, arra még képes vagyok két orrfújás között.

Kisebb mérföldköveket lépek át eme csúnya és alattomos betegeskedés során: nem csak, hogy életemben először szedek antibiotikumot, még táppénzen sem voltam soha! Micsoda izgalmak!...
Jobbak híján ezekkel kell most beérnem.

Most legalább van egy kis időm arra, hogy „semmit tegyek” és perceken át bambuljak magam elé, anélkül, hogy valaki megzavarna. Ennek is megvan a maga varázsa :))))))

"Lassan: megbotlik az, aki rohan."