Tegnap legszívesebben átöleltem volna a világot, de este már nem volt kedvem ezt megosztani senkivel. Olly Murs dalai mindig jó kedvre derítenek és boldog leszek tőlük, ám néha ezt elfeledtetik velem a közeledő viharfelhők...ez volt ugyanis tegnap. :))
Mindenesetre most megint minden szép és jó, de nem szabad elfeledni: the winter is coming.

"Lásd a csodát, éld velem át, nézd milyen gyönyörű!"

Na akkor töltsük ki a maradék frankfurtos papírt...most már megvan a deviza számla is, úgyhogy egy lépéssel ismét közelebb kerültem a célhoz. Szinte észre sem veszem, és mindjárt itt az az október. Pedig mi volt még egy-két hónapja? Még nem is tudtam, hogy mehetek-e egyáltalán. Ez egy újabb tény arra, hogy az idő rettentő gyorsan telik és én sokszor szívesen lelassítanám. Olykor pedig felgyorsítanám, ezzel is csökkentve a kínos csendeket és a fura beszélgetéseket...

"Számtalan kilométert gyalogoltam, hogy felfedezzek dolgokat, amelyeket már tudtam, mindnyájan tudunk, csak oly nehéz elfogadni őket."

Letelt a nyári munkám fele és csak annyit vettem belőle észre, hogy eszméletlen sebességgel száguldozik az idő körülöttem. Egy szempillantás alatt változik az időjárás (úgy az emberek kedélye is - főleg a férfiaké) és huss, két hét úgy eltelik az életemből, hogy észre sem veszem. Ez azonban azt is jelenti, hogy közeledik Frankfurt és már szinte magam előtt látom, ahogy leszállok a buszról és egy csomó érzelem elönt, amint megpillantom az óriási várost. Minden egyes pillanatot meg fogok örökíteni, így vagy úgy, nem szabad hagyni, hogy az élmény egy miniatűr szemcséje is kárba vesszen.

"Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet."

húha...ebben a tikkasztó melegben az embernek még csak kedve sincs semmit csinálni...

Néha, amikor van egy-egy olyan alkalom, hogy visszatérhetek a táncos gyökereimhez, mindig olyan érdekes dolgokat tudok meg és sokszor felébred bennem az a bizonyos szikra...ami után már nem lobban a tűz. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az idő során semmi nem változott komolyabban, összejárhatok a "régiekkel" és ugyanúgy mulathatunk, mintha nem történt volna semmi ez alatt a 3 "üres" év alatt.

Tegnap egy olyan családi napon vettem részt, amin az összes (vagy legalábbis a legtöbb) Vasas-hozzátartozó részt vett, és olyan jó volt találkozni a régi tanárokkal meg úgy általában, a többiekkel. Sok mindenkivel gyakrabban is találkozom, de jó érzés azért látni újra az egészet, ami régebben még a második otthonom volt. :)))

"Csak olyasmi hiányozhat egy embernek, amire még emlékszik."

Az elismerés napja...amin én az ágyból fogom követni az eseményeket. :D

Letelt az első hét nyári munkám...hát bizony megérdemelt a pihenés. Semmi sem tud már kirobbantani a szobámból, elég durva volt a mai nap (kertészkedés -gazolás,kapálás- a napon). Amúgy teljesen jó volt ez a hét, olyan hamar elrepült, hogy csak na. Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, erre körülbelül az első napon rájöttem. Ha már nagybetűs élet, akkor tanuljunk egy kis felelősséget és kitartást. Azt hiszem, minden rendben lesz - csak jönne már meg a frankfurtos levél, amire már 2 hete várok... :D

Most azonban, miután ultimate pink körmöket varázsoltam magamnak, fogom Eragont és letelepszem a franciaágyra. :))

"Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre."
 

Hú basszus, ez a nyolc óra munka elég durva azért...első nap még "uncsi és abszolút kibírható", aztán rájön az ember, hogy nem is maga a dolog a nehéz, amit csinálni kell, hanem az, hogy minden nap korán felkelj, este pedig úgysem fekszel le korán, ezért nem tudod magad teljesen kialudni. Jó, tény, hogy az is rátesz most egy lapáttal, hogy minden nap meg kellett írnom egy cikket, szóval az a délutáni energiámat teljesen jól leszívta...nem is beszélve a kis kirándulásaimról munka után (egy kör a városban hétfőn, aztán szerdán is)...úgyhogy megvan itt a kiképzés. :)

Amúgy nagyon bejött a hely, semmi bajom nincs vele, teljesen jól elleszek ott egy ideig. :)) És ha már hétvége, akkor minden nap menjünk valahová...nehogy egy falatnyi szabadidő kárba menjen! :P

"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra."

Az egyik percben még erősek vagyunk, aztán észre sem vesszük, de lehetetlen erővel nyomja vállunkat a kimerültség. Mintha a természet érzékelné a kis világunkat, mindazt ami a saját kis buborékunkon belül van. Sokszor talán mi sem tudjuk, mit is akarunk, egyszer ezt, másszor azt. És így váltakozik körülöttünk minden. Fura, de tényleg így van. De ettől még semmi nem lesz egyszerűbb. :))

"Az ember válságos pillanatokban mindig helyes döntést hoz."

Ma reggel (mert igenis rendesen hajnalodott már, mire hazaértünk), csak ez a gondolat járt a fejemben: a világ legrosszabb szülinapi bulija!
Ami természetesen nem igaz :) Igazából nagyon örülök, neki, hogy ennyi mindenki eljött, bár volt pár személy, akit szívesen láttam volna még,  na de ne legyünk telhetetlenek! :)))
Szóval összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz volt...mert nem volt az. Megérte a hosszas készülődés (bár tény, hogy egy csomó kaja a nyakunkon maradt), a szervezés; ezért sem mondhatja az ember, hogy rossz volt. Vannak akik jól érezték magukat és akik kevésbé, de valamennyire mindenki el tudta engedni magát - I hope so. ;) - csak hogy angoltudásomról meggyőzzem a laikust is, mert mostanában sokan kételkednek. :P

u.i.: Mi lesz, ha Egy nap csak úgy eltűnsz?!

"Mindenki arról álmodozik, hogy egy napon belép egy férfi, aki meglátja bennük az igazi nőt, az érzéki asszonyt, a hűséges társat, a megértő barátnőt." - Paulo Coelho

Most, hogy a PécsiBölcsész gólyaszámát állítjuk össze, illetve arról kell írnom gólyaként, hogy milyen is volt az elmúlt egy év, olyan fura, hogy mennyire hamar telt is el ez a két szemeszter. Mintha tegnap lett volna, hogy az érettségi eredmények után izgulva vártuk minden nap a postást, hogy meghozta-e már a hivatalos levelet a felvételről, nem is beszélve a felejthetetlen gólyatáborról és az első hetekről az egyetemen. Minden olyan hamar elrepült ebben az évben, októbertől ez az egész még gyorsabb lesz, hiszen nem itthon fogok tanulni 5 hónapig, és lassan már ott fogok tartani, hogy munkát kell keresni. Elég igazságtalan, hogy a legjobb élményekre jut a legkevesebb idő. Tény, hogy az általános iskola alapozza meg a gyerkőcök nevelését, de azért össz-vissz 5 év a felsőoktatásban....olyan kevés. :(
Kicsit attól félek, hogy nem fog mindenre idő jutni.... de A fény harcosa mindent megold, úgyhogy ezzel sem lesz probléma. ;)

"Egy kínai bölcs azt mondja a fény harcosának stratégiájáról:
'Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.' "