Jelen pillanatban semmi kedvem arról írogatni, hogy mennyire elcseszettek a mai fiúk, úgyhogy inkább csak egy dalt hoztam, ami elmeséli a helyzetet.
Kedves Naplóm,
szomorú, de sajnos még a szülinapod is kiment a fejemből. Bizony, ez már a negyedik volt.... elég fura érzés - s habár nem írok minden egyes nap új gondolatokat, mégis minden év egy mérföldkő, ami arra emlékeztet, hogy még mindig nem adtam fel és sokszor visszatérek hozzád.
Jelen pillanatban azon igyekszem, hogy sok-sok programot csináljak magamnak, hiszen eddig erre vágytam, időre. Most lett egy csomó és magamra szeretném szánni, valamint azokra, akikre érdemes. És ezen a ponton jön a nehézség: baromi nehéz kiszűrni azokat, kik érdemlik meg. Illetve ezzel nem is mondtam teljesen igazat, ugyanis van, akire gondolkodás nélkül, bármikor szánok időt. Az a nehéz, hogy ezeken a személyeken kívül a többieket megítéljem. Általában rosszul döntök, de nem azért, mert ne lennék jó emberismerő. Ez inkább azzal van kapcsolatban, hogy megpróbálom elnyomni magamban a legsötétebb félelmeimet és a legeslegjobbat igyekszem feltételezni az új ismerősökről, akik általában hímneműek...
Egyszer majdcsak benő a fejem lágya! :)
"Olyan jólesik ősszel a virágokról beszélni. A tavasz reményét kelti az emberben."