Két-három poszttal ezelőtt még Hello Spring volt, most meg megsül az ember a napon... milyen világot élünk, hihetetlen... :D
Nos tehát, úgy érzem, sok mindenről kell beszámolnom, úgy egy hónapnyi elmaradásom van, ha jól látom...kezdem is az elején.
Leadtam a szakdolgozatot, majd elindult a herce-hurca, hogy ki lesz az opponensem, meg közben adódtak technikai kérdések is, de aztán elfogadták a dolgozatot és nem volt vele különösebb probléma, egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy milyen jegyeket kaptam rá (4 és 3). Bár teljesen mindegy, nincs mit tenni, majd az államvizsgán a védésen tudom talán kicsit feljebb tornászni az eredményeket. Nem tetszik a dolog, de ezzel tényleg nem lehet mit kezdeni, majd alakul a dolog magától.
Május elején elkezdődtek a vizsgák, 3 hét alatt kellett 9 írásbeli és szóbeli vizsgát abszolválnom (vegyesen nyilván), amit ha eloszt az ember, az heti 3 vizsgát jelent... igen ám, de az a heti 3 vizsga mind a három héten egymást követő három napon volt, úgyhogy minden hét felében éjszakai üzemmódra kellett tenni a gépezetet és alig pár órát aludtam naponta. Ezzel magában nem is lett volna probléma, hogyha 2 vizsgán nem bukom meg.
És akkor itt kicsit kitérnék a felsőoktatási korrupcióra és életem akkor reménytelennek hitt szakaszára: tehát két vizsgán elhasaltam. Az egyik a szerencsén múlott, rossz tételt húztam, előfordul. A másik vizsga pedig még a mai napig nem fér a fejembe (holott már teljesen mindegy, csak idegesít picit még, bár ha jól sejtem még egy vagy két kiadós alvás és vége): a drága tanárnő 1) nem valószínű, hogy lelkiismeretesen végigolvasta bárki irományát, 2) tipikus esete a pofára osztályozós fajtának. Alapból nem értem, miért is van az, hogy államvizsga előtt még szívatják a népet... nem az a baj, hogy megbuktam, de legalább úgy buktam volna meg,hogy tényleg semmit nem tudtam. Na és akkor ilyenkor hall az ember mindenféle sztorikat, amelyekben az egyetemi docensek meg adjunktusok úgy viselkednek, mint a letűnt korok oligarchái... gusztustalan komolyan. Azt hinné az ember, hogy korrupció csak a politikában van, erre tessék. Elég bemenni az egyetemre.
Na mindegy, végül azért meglett a vizsga (2-es, szóval ez is egy újabb vicc...), így hát semmi akadálya már az államvizsgának. :)
Mondjuk ez a kis "dráma" elgondolkoztatott rendesen... mi itt szenvedünk és beleadunk komolyan apait-anyait abba, hogy a legjobbat nyújtsuk, aztán valaki keresztbe húzza a számításaidat nem másért, csak azért, mert ő megteheti. Néhányotoknak biztos úgy tűnhet, hogy én itt istenítem magam, mindent tudtam és minden tanár bunkó. Ezen a ponton megjegyezném,hogy nem áll szándékomban ezt tenni, mert nem erről van szó. Csak kész vicc, hogy a tanárok is jövendőbeli tanárokat képeznek, akik amint kikerülnek a padból, máris tudni fogják, hogy mit kell máshogy - legalábbis remélhetőleg. Meg hát nem hinném, hogy attól lesz valaki jó tanár, hogy másfél órával a vizsga kezdete után hajlandó megjelenni a suliban vagy hogy egyszer kedves meg aranyos, a vizsgán meg mondjuk rossz kedve van, mert feltörte a cipő a lábát ezért a fél csoport megbukik....
Na tehát a zombi-napok véget értek (pár napra), egy hónap után megint itthon ülök a kis szobácskámban a franciaágyamon végre (!!!), és kiélvezhetem kicsit a névnapom és a szülinapom közti időt :)
Ilyenkor egyébként tök vicces,hogy először a névnapi üdvözletek, majd 4 nap múlva a szülinapra szántak árasztják el az üzenőfalamat; néhány vicceske pedig csak annyit ír, hogy "Boldog névnapot kívánok! U.i.: 4 nap múlva jelentkezem" :D
Úgyhogy csak úgy dúskálok majd a jóban :)
Végre arra is van időm, hogy találkozzak mindenkivel, de eközben azt sem szabad elfelejteni, hogy júni 5-én államvizsga van, úgyhogy azért nem felhőtlen a boldogság, de júni 6-án meg majd olyan felhőtlen lesz, hogy nem is fogok rá emlékezni másnap. :D (természetesen csak viccelek - vagy nem... egyszer élünk! ♥ )
Egyelőre maradjunk azért a szülinapi ünneplésnél... azt hiszem, arra sem lesz panasz csütörtökön :)
"A nyár szerintem afféle kollektív tudattár. Mindenkinek van emléke arról, milyen dallamosan közeleg a fagyis; hogy égeti az ember combját lecsúszás közben a szinte áttüzesedett fémcsúszda. Mindnyájan hevertünk már hanyatt fekve, csukott szemmel, lüktető szemhéjakkal, és arra gondoltunk, még egy kicsit tartson ez a nap, és legyen sokkal hosszabb, mint az az utolsó, amikor egy egészen más irányba indulunk el."