Egy falatnyi gyémánt

Egy falatnyi gyémánt


láblógatás

2016. április 18. - ninoness

Szinte már nem is emlékszem, mikor volt utoljára egy hosszú hétvégém, amit (szinte) munka nélkül tölthettem... olykor viszont annyira jólesik az édes semmittevés és az aktív kikapcsolódás, hogy mindig elhatározom, ezentúl többet utazom és élek - ezúttal talán sikerül is tartanom magam ehhez az aprócska fogadalomhoz.

Amikor Budapesten járok, mindig ambivalens érzelmek fognak el. Ez a város nagy, nyüzsi, gyönyörű, koszos, tele van betontömbökkel és az azokat megszakító pici, zöldellő parkokkal. Folyton azt mondom, hogy sosem szeretnék ott élni, de közben meg, ha már nem vagyok a közelben sem, picit elszorul a szívem. A kérdés csak az, hogy pontosan mi miatt: a felhőtlen boldogságban és szabadságban töltött napfényes órák és az élénken ragyogó érzések miatt vagy maga a város rokonszenves egy cseppnyit is?!
Választ sosem találok erre a félig-meddig már költői kérdésre. Szerintem inkább csak a feltörő Frankfurt-emlékek miatt válok állandóan szentimentálissá. Mindig eszembe jut az a tökéletes buborék ott, valahol a német Hessen tartomány szívében. A türkiz színű metrók, villamosok, buszok, a Majna-part és a függetlenség érzése. Gyakran hiányolom ezt a menedéket a maga bájával. De sosem vagyok szomorú, mindig boldogsággal gondolok rá, mert mélyen legbelül tudom, hogy egyszer úgyis viszontlátom. ♥

Nos tehát, nagyon szuper hangulatban telt a budapesti hétvége. Nem is telhetett volna ez másképp, ha van a közelben egy csodaszép Duna, egy-két híd és jó néhány fantasztikusnak mondható hely, ahol kapható burger, bor, pár francia finomság és rózsás-bazsalikomos limonádé...


"Soha nincs túl késő, hogy megéld az álmaidat."

Kedves Naplóm,

azt hiszem, egyre jobban érzem magam. És nem is csak azért, mert egyre több a napsütéses órák száma vagy mert végre sokkal tovább van világos. Egyszerűen csak eljött a tavasz és a testi-lelki felfrissülés. Hiszek benne, hogy a legapróbb dolgok is képesek megváltoztatni a rettenetesen unalmas napot, hogy aztán este elégedetten hajtsuk álomra a fejünket.
Természetesen tudatosan is a boldogság nyomába eredhetünk - például nagyon is sokat számíthat az, hogy sokat legyünk levegőn. Elhatároztam, hogy a buszbérletet strapa cipőkre cserélem és gyalog járok munkába. Az a néhány kilométer viszont, amit ilyenkor megteszek oda és vissza, hozzájárul ahhoz, hogy kicsit jobban szemügyre vegyem a környezetem és néha megálljak egy picit és rácsodálkozzak a gyönyörű virágot hozó magnóliafákra. Egy nehéz nap után pedig kevésbé stresszesen érek haza, ha egy fél órán át zenét hallgatok és csak figyelem az utakon tovasuhanó autókat.

Meggyőződésem továbbá, hogy megvan a mágikus ereje az egyedül töltött időnek és a magunkra szánt hosszú perceknek is. Olykor elég egy új, szuperjó könyv, pár korty bor és valami pihentető arcpakolás.
Amint szert tettem a sötétkék csipkés melltartóra és a hozzá passzoló bugyira, rögtön tudtam, hogy még a borongós, esős napokat is nagyobb kedvvel fogom venni - nem kell mindennel a megfelelő alkalomra várni, egy sima, egyszerű napon is felvehetünk valami szexis fehérneműt, még akkor is, ha csak mi látjuk azt.
Talán így még értékesebb is a pillanat.

A szakítások megviselik az embert, efelől soha egy szemernyi kétségem sem volt. Felvehetjük a pókerarcot és a bájvigyort, de belül attól még lehet, hogy darabokra hullott a világunk. Még az is meglehet, hogy történetesen semmi köze nincs a lelki hiányérzetnek egy adott személyhez, csak a kilátástalan szituáció miatt vagyunk magunk alatt. Akárhogy is, bizony el kell szánnunk magunkat. Olyan lépéseket kell tennünk, amiktől jobban fogjuk érezni magunkat. Nyitni új emberek felé, megismerni új helyeket, kicsit kilépni a komfortzónából és a lakás falai közül. Mi sem jobb ennél, mint egy kellemes túra egy eddig ismeretlen útvonalon.

Majdnem egy hónapja már, hogy megismerkedtem valakivel. Minden nap beszélünk és habár ezt sosem mondtam neki, nagyban segített abban a puszta "létével" is, hogy most úgy érezzem magam, ahogy. Néha teljesen meglepődök, mire is képes egy kedves bók vagy egy apró gesztus, nemhogy egy heteken át tartó (virtuális) eszmecsere. Köszönöm Neked, hogy kicsit visszahoztál a való világba, mert hiszem, hogy sokat segített a sajátos nézőpontod. Feltöltődtem attól, hogy értékelsz és kedvelsz, még akkor is, ha soha nem is fogunk személyesen találkozni.

 

"A kicsinek tűnő döntések lesznek a legfontosabb döntéseink."

süti beállítások módosítása