Tudom-tudom... Mostanában nem írtam sok mindent. Az a baj ezzel a sokat-írsz-egyszerre dologgal, hogy ha mindent leírsz, utána nem tudsz mit mesélni. :D
Jó, azért tegyük hozzá, hogy velem nem teljesen ez történt. Néha azt érzem, hogy hiába írnék ide le valamit, sokan nem is értenék, hogy ezt miért tettem, vagy csak nem fordítanának időt arra, hogy átgondolják. Persze előfordulhat, hogy nincs igazam, sokszor előfordul.

Ahhoz képest,hogy már mondhatni kinőttem a kamaszkort, elég sokszor jellemző rám a hangulatingadozás. Tudom, ez bizony sokszor nem jó és még a ginzeng-szirup sem segít rajta. Van, hogy csak azt kéne elérnem, hogy küzdjek ellene.  De nem mindig megy...

Elkezdtük intézni a papírokat a frankfurti utazásunkhoz, ami meg kell mondjam, elég macerás. A magyar bürokrácia amúgy is tele van zsákutcával és sövénnyel szegélyezett sötét szakaszokkal, na de azért ez mégiscsak durva. Ide menj, oda is muszáj, aztán egy kis kitérő amoda...hihetetlen. Na de mindegy, idő az van még rendesen, meglesz minden!:)

Volt már olyan érzésetek, hogy egy napot csak úgy kitörölnétek az életetekből? Hát nekem bizony volt már párszor, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme. A hibák, amiket elkövetünk, csak megerősítenek abban, hogy később ne forduljon elő még egyszer. Persze most mindenki gondolhat mindenfélére, előre szólok, hogy semmiféle bűnözésről nincs szó, hacsak a "11 órakor kakaót iszom" dolog nem számít annak. Tehát minden okkal történik, ebben biztos vagyok, már csak ezért is, mert mindenki ezt hajtogatja, de azért örülnék neki, ha ezek az okok kicsit békén hagynának, hogy békében letehessem a forgalmi vizsgámat.

És itt nyílik meg az újabb fejezet az életemben: a korrupció felismerése. Tény, hogy rosszul érzem magam azzal a tudattal, hogy kezdettől fogva rosszabb esélyekkel indultam, mint bárki más, na de azért mégis... Most már itt a tapasztalat a kezemben, hiszen mindenki a pofonból tanul és meg kell mondjam: inkább kérek csalódást és gonoszságot, mint hogy később úgy kerüljek a nagybetűs ÉLETbe, hogy fogalmam sincs még csak a szó jelentéséről sem. Igaz, ami igaz, tegnap magam alatt voltam, de az az erős, aki onnan is fel tud kelni.

Néha sokkal könnyebb, ha ott a tudat, van miért továbbcsinálni. Akkor is megmutatom ennek a sz** alaknak, hogy velem aztán nem lehet szórakozni. Nem vagyok szánni való teremtés és szeretném, hogy ezt mindenki megtudja. A nevem Horváth Eszter és bátor vagyok! :)

Holnap végre "hazai" földre lépek, de most sajna várnak a pizzaszeleteim. :P

"Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze. De egy adott pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait."

egy kis szünetre van szükségem...

Húha...azt hiszem a hétvége fénypontján is túl vagyunk. :D Volt itt minden: italozás, kajacsata, sárdagonya, de be kell vallanom, nem sokszor voltam eddig jobb házibuliban. Voltak ugyan fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, hiszen alig ismertem pár embert, tehát nem a saját társaságommal voltam összezárva és hát meg kell mondjam, könnyen megy a beilleszkedés. Igazából mostanában csak ez az egy mondat jár a fejemben: Bátor vagy! A mai napig emlékszem (bár nem volt, csak pár napja), de eszméletlen jól esik az embernek néha a biztatás és noha csak két szóról van szó, talán többet jelent tartalmilag mint egy kétoldalas levél. Tehát bátor vagyok, az akadályokat könnyen megugrom, mindenbe bele kell vágni, nem szabad hezitálni és megfutamodni.
Minden egyes alkalommal elcsodálkozom, amikor egy új emberrel találkozom. Olyan fura, hogy milyen hamar készek vagyunk kiadni másoknak a titkainkat, akiket csupán pár órája ismerünk. De talán ez azt jelenti, hogy az a bizonyos személy megérdemli a bizalmunkat és nem véletlenül fecsegünk neki össze-vissza mindent magunkról. Néha el is csodálkozom, hogy hogyan vagyunk képesek ennyi információt -többé-kevésbé- fejben tartani. Vegyük az én esetemet: rengeteget beszélek és mindig váratlanul ér, ha valaki szóról szóra visszaadja azt, amit mondtam, csupán pár órával később. Egyszerűen nem hiszem el, hiszen annyi bolondságot mond az ember, hogy abból aztán tényleg nagy feladat kiszűrni a lényeget. Ezt úgy értem, hogy rengetegszer jöttem már haza egy találkozóról ezekkel a szavakkal: "Te jó ég...bárcsak visszapörgethetném, az időt! Biztosan nem mondtam volna ennyi hülyeséget." De talán megvan az oka annak, hogy mindenfélét összehordunk, aki szereti a társaságunkat, az szeretni fogja azokat a bolondos mondatokat is, amiken jókat nevetünk...vagy nem nevetünk. :D

"Ha kiderülne, hogy csupán öt percünk van elmondani mindazt, amit el akarnánk mondani, az összes telefonfülke foglalt lenne, és mindegyikből azt dadogná valaki valakinek, hogy szereti."

Most, hogy mindent (sok mindent) megtudtam az ERASMUS-os utazásokról, egyre jobban megjött a kedvem, hogy elutazzam Németországba.:)))))

"Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre; valakire, aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét, hogy emlékeztessen, nem mindig ilyen rossz minden. Valaki van ott, és az a valaki meg fog találni téged."

tanulás :(

"Tehetséges vagy. Bűntény, ha elrejted, ha nem mutatod meg az embereknek, és önzőség."

Vannak alkalmak, amikor a rég elveszettnek hitt dolgok megújulnak, noha nem lesznek már olyanok, mint régen. Sokszor jólesik az embernek, ha olyan személyek mutatnak felé érdeklődést, akikkel már valamilyen okból kifolyólag lezárták a kapcsolatukat. Mégis jó érzéssel tölt el minket, ha tudjuk, még mindig maradt pár kósza darab egy régi barátságból. :)

"Ne hagyd, hogy a szíved akadályozzon abban, amit szeretsz."

Kezdem újra átérezni, miért is vártam annyira a szünetet. Ez a helyzet tényleg teljesen más már, mint a gimiben. Tízszer többet kell dolgoznod már azért is, hogy ne bukj ki, ráadásul ez akkor a legidegtépőbb, ha az internet saját kénye-kedve szerint működik... Persze Muphy törvénye szerint ez csakis akkor fordul elő, amikor feltétlenül használnod kéne egy csomó alkalmazást, hogy teljesítsd a határidős beadandót.
Egyszóval: BORZALOM!

"Nehéz legyőzni önmagunkat. Néha elkel a segítség."

Amikor az ember napja csak a rohanásból áll, akkor bizony nem könnyű lépést tartani önmagunkkal. 8-tól 3-ig suli, aztán fél óra itthon (ami alatt persze enni is kell, meg kiválogatni a mosnivalót, cipőt takarítani...), aztán vissza a könyvtárba, hiszen senki nem fogja megcsinálni helyetted a referátumhoz szükséges gyűjtőmunkát. Aztán mikor azt hiszed, hogy minden oké, eszedbe jut, hogy a holnapi házi nincs nálad otthon, hanem egy barátnőd elvitte, akkor menj fel hozzá, kezdd el csinálni a leckét, közben egyeztesd az interjúalanyokkal az időpontot, illetve írj névnapi köszöntőket. Amint ezekkel mind megvagy, indulj el haza, de közben térj be a legközelebbi boltba, mert elfogyott a zsepi otthonról, na meg ilyen ítéletidőben jobb, ha van kéznél mindenből. Mire hazaérsz, már fél 8 (este) és bekapcsolod végre a számítógépet, hiszen az elmúlt 12 órában még csak a közelébe sem merészkedtél. Nem sokkal a laptop feléledése után jön a baljós üzenet, hogy nyomtass ki egy anyagot a holnapi első órára. Mire kiteregeted a vizes ruhát és elpakolsz,hogy legalább le tudj ülni, addigra már 19:50, így tigrisugrással odaveted magad a táskádhoz, előráncigálod a pendrive-ot (mellesleg megjegyezném, hogy a táska 5 fiókjából tuti, hogy az utolsóban fogod megtalálni), de nem tudod egyből rárakni a nyomtatni valót, mert nem nyílik meg a dokumentum. Pár másodperc választ csak el a papírbolt zárásáig, de te az utolsó pillanatban betoppansz. Az eladó már öltözködik, de te bociszemekkel ránézel és rögtön megenyhül a szíve.
Mit ne mondjak, 4 óra alvás után (mert hát tegnap meg kellett ünnepelni, hogy elmaradt a forgalmi vizsga) elég szép teljesítmény ez tőlem. Feltételezem a reggel 7 órakor elkészített kávém sikeresen átlendített a holtponton, szóval most pörgés van. Ennyi minden sikerült, nem történt semmi rossz, azért ez szép teljesítmény a magamfajta kissé szerencsétlen leányzótól. Na jó, ez nem teljesen igaz, mondjuk úgy, hogy vannak napok, amikor százszor pechesebb vagyok, mint általában. Ez a mai nem olyan volt....és lám, mennyi mindent csináltam.
Lassan azonban le kéne lőnöm magam, mert a holnapi meglepetésemhez pihenésre van szükségem. :)))

"16 évesen vezethettek, 18 évesen mehettek a háborúba, 21 évesen ihattok, 65 évesen ott a nyugdíj. Hány évesnek kell lenni a szerelemhez?  Az igazihoz..." - Valentin nap alkalmából ~ nothing special

Mi lenne akkor, ha egyszer az életben úgy sikerülne minden, ahogy én akarom? Csak egyetlen egy napig...
Mennyivel könnyebb lenne mindenkinek. Az a helyzet, hogy a nagy hóra való tekintettel (ami délután a napsütésnek köszönhetően már el is olvadt -legalábbis az utakról-, de hát nekem most csak az úttest lett volna a fontos) az összes forgalmi vizsgát eltörölték. És a hülye szabályok miatt, ha már egy vizsga nem indul, akkor a nap további részében egy sem indulhat már. Egyszóval felettébb örültem, mikor reggel jött a hívás, hogy MEGINT el kell tolnunk egy héttel az időpontot, mert hát időpontot nem lehet csak úgy másnapra kérni... Tehát már megint pechem volt, pedig annyira izgatott voltam már, alig tudtam elaludni este. Már kezdem azt hinni, hogy ez valami rossz Kandi-kamera adás, ahol Ashton Kutcher hülyíti a népet. Tekintve, hogy egy hollywoodi hírességgel lenne dolgom, talán enyhítene a tényen a "srác" jelenléte.
Nem, mégsem. :D
Film ide vagy oda, teljesen lehangolt ez a szerencsétlenség... és ha már ennél a fogalomnál tartunk, itthon is leselkedett rám a Sors:
Amint beléptem a szobába, rögtön feltűnt, hogy hoppá, nincs az ablakpárkányon a következő 3 napra szánt kajás pakkom. Miközben szitkokat szórtam és sajnáltam suta énemet, kinéztem az ablakon és lám: ott lapult a hóban a csomag. Hát nem volt mit tenni, vettem a hótaposót és a kabátom, majd indultam is a koli elé. Persze hogy ne legyen könnyű a dolgom, nem takarítottak el egy morzsányi havat sem az utóbbi napok hómennyiségéből, így kénytelen voltam keresztülgázolni a térdig érő hókavalkádon. A jó oldala a dolgoknak, hogy amint odaértem a gyanús lyukhoz a nagy fehérségben, örömmel konstatáltam, hogy semmi baja a túlélőkészletemnek. Hála mami csomagoló-művészetének (erről annyit kell tudni, hogy az összes dobozt és üveget külön-külön berakja egy zacskóba vagy alufóliába, majd az egész mennyiséget még egy giganagy szatyorba), nem fogok éhen halni a hét hátralévő részében sem. ;)

Eddig csak ennyi rossz történt velem, de ahogy mondani szokás: Várd ki a végét!


"Azt mondják, a pokol határtalan. Egyenlő a legrosszabb rémálmunkkal, a bennünk rejlő sötétség arca. De legyen az bármi, legyen az bárhogy, szerintem a pokol üres, és minden gonosz itt lakozik." - Ezek után mindenképpen...
 

Végre én is elmondhatom magamról, hogy vezettem hóban:))) Volt egy kis driftelés meg csúszkálás, de minden rendben ment...reméljük holnap is szerencsém lesz.
Bár tekintve, hogy éjjel-nappal esik a hó, már csak abban kell bíznom, hogy nem halasztják el a vizsgabiztosok a forgalmi vizsgákat...amúgy meg nem kell pánikolni, egy csomó felfestés nem látszik a hó miatt és nem is kell száguldozni.
Rá kellett jönnöm, hogy a hidegnek (bár most nem fagy meg egyből az ember, ha kilép az utcára) jó oldala is van: nem olvad még a hó és nincs ilyen latyakos cucc sem, amitől minden lépésnél koszos lesz a nadrágod, ráadásul pont olyan kint az idő, hogy ki tudom tenni a lefagyasztott kajákat az ablakpárkányra, mert így nem olvadnak ki. :D (hidd el, ha nincs fagyasztód, minden lehetőség jól jön)
Kedden Valentin-nap....megint. Nem mintha bármi problémám lenne vele; szingliként azért még sem olyan jó ez a sok giccses szív alakú lufi meg feliratos sütemény. Tény, hogy azért valamennyire minden lány készül rá, most a fiúktól eltekintve. Én már be is újítottam a körömlakkomat és elhatároztam, hogy meglepem magam pár szál rózsával. :)
Mondjuk ezzel a szerelmesek napja dologgal sosem voltam kibékülve. Ha az ember párkapcsolatban él, akkor minden nap szereti a barátját/barátnőjét, nemde? Szóval miért kéne egy nap külön arra,hogy elmondd neki, mit érzel iránta, ha ezt minden más napon is megteheted?! Egyszóval sokan fölöslegesnek tartják.
Én mondjuk jó ötletnek tartom, ha kapunk valami apróságot. :)))

"A szerelem mindig is életünk iránytűje lesz."

Mondanom sem kell, hogy a nem merészkedek ki az utcára dolog már meg is hiúsult, ugyanis eszembe jutott, hogy be kell fizetnem a vezetési óráimat. Szóval kabát, sapka, sál, kesztyű...komolyan, mint egy eszkimó.
Nem szeretem a hideget....a hóval magával semmi bajom nincs (amíg el nem kezd olvadni, de mivel azt már nem hónak hívják, így ügyesen kivágtam magam), de ez a rettentő hideg....Az a vicces, hogy ilyenkor az ember paradox módon fagyit vesz, mert hát miért is ne, ha már kint hideg van, bent is legyen az. :D A humorkodást félretéve -lehet hogy ilyen szó nem is létezik, de imádom a magamfajta nyelvújítósdit-, az az egyetlen jó dolog ilyenkor télen, hogy mire hazaérsz, utazz bármennyit, a fagyinak esélye sincs felengedni, így mire betoppansz a lakásba és nekiesel a finomságnak, ugyanúgy élvezheted az ízét és az állagát, anélkül, hogy folyós krémet eszegetnél.
Szóval miután tegnap este megvolt a kis fagylaltozás (nem mintha ne lennék megfázva anélkül is), végre aludhattam egy jót.
Mondjuk eléggé megkavarta ez az új órarend az időérzékemet, mert például délután fél 4kor azt hittem, hogy csak dél van, valamint mivel nincs pénteken egy órácskám sem, így csütörtökön már teljesen pénteki hangulatom volt. Ebben csak az a rossz, hogy nem tudok a hétvégén hazamenni, szóval hiába a hétvége-érzés. De mindegy, már alig várom, hogy megnézhessem az imádott Vámpírnaplók új részét, olvassak, meg hasonlók. Mondjuk szívesen kimerészkednék sétálni meg ilyesmik, hiszen Pécs csomó részén még nem is jártam, de ebben a farkasordító hidegben ez lehetetlen küldetésnek tűnik.:)
Hát mindegy, majdcsak feltalálom magam. ;)

U.i.: Annyira jó érzés más blogbejegyzéseit olvasni, egyszerűen annyira vicces...főleg, ha az illető olyan jól passzoló szófordulatokat alkalmaz, akkor aztán tényleg jókat nevet az ember. Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy sokszor olvassátok ne csak a saját bejegyzéseiteket vissza, hanem másokét is, hiszen olyan sok érdekes gondolat megfordulhat a többiek agyában is.:)
Jó szórakozást!

"Tégy valamit annak érdekében, hogy újra megteljen az életed fantáziával. A fejünk fölött itt az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted az életed."

Hát itt lennék... :)
Tegnap megérkeztek a külföldi cserediákok, akik vagy egy fél évre, vagy egy egészre itt maradnak az egyetemen. Ebben csak az a vicces,hogy így találgathatja az ember a különös figurák láttán, hogy ő vajon idevalósi-e vagy sem?! :D Mindenesetre vannak vicces részei a sztorinak, pl. ha elkezdesz beszélni valakivel, csak mondod és mondod, aztán kiderül, hogy nem is ért magyarul. :D
A másik kellemes csalódás az volt, hogy van egy német leányzó, akit patronálni kell (segíteni megtalálni a termeket, felvenni a megfelelő kurzusokat, stb.), ő mondta, hogy Berlinben magyarul tanul irodalmat és nyelvtant. Ez számomra nagyon érdekes volt, hiszen olyanról már hallottam,hogy van náluk is magyar nyelvoktatás, mint nálunk az idegen nyelvek, de hogy magyarul folyjon a tanítás....hihetetlen mik vannak. :D
A buli rész nem is volt olyan nagy durranás, inkább csak ilyen kiruccanásnak mondanám. A rossz az volt, hogy nagyon sokan voltak, ilyenkor az alacsonyabb termetű embereknek elég érdekes a helyzetük...persze több mindenre is figyelni kell: nehogy kiégessék a ruhádat cigivel (ugyan január 1-től nem lehet dohányozni nyilvános helyen, mégis vannak olyan terepek, ahol ezt nem tartják be), nehogy leöntsék a fehér felsődet vörösborral ésatöbbi. Egyszóval sok a veszélyhelyzet. :D

Ha holnap esni fog a hó és még hidegebb lesz, sehová nem merészkedek ki a koliból, az hétszentség. :)))

"Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot."

avagy az új félév okozta kezdeti nehézségek, amikor az ember csak arra képes, hogy a feje fölött gyülekező viharfelhőket figyelje, ám arra is gondolnunk kell, hogy néha a Nap erősebb és szétoszlatja az összes gonosz felhőt. Na hát persze ez a való életben nem könnyű, mármint szivárványt varázsolni a kilátástalan hétköznapokba, de bízom benne, hogy ez a kuszaság hamar elmúlik. Jelenleg mindennel csak a baj van: ütköznek az órák, a tanárok variálnak, a hó miatt nem tudok (még mindig!) vezetni - itt meg kell jegyeznem, hogy lassan már a nyugodt természetű Maximalistának is tele lesz a hócipője, de a vizsgabiztos érdekében mondom, no meg a többi puhatestű gyalogoséban, hogy ne várjuk meg, amíg felébred az alvó oroszlán -. Szóval mondjuk úgy, hogy a kilátástalanságot csak az fokozhatja, hogy tegnap éjszaka alig 2 órát aludtam, ugyanis megnyílt a kollégium aljában egy szórakozóhely... mondanom sem kell, hogy hajnali 4kor még nem tudtam elaludni, szóval kész öröm volt 8-ra suliba menni. Itt most nem ecsetelgetném a dolog rossz és jó oldalát, arra ott a holnap, csak le kellett írnom, hogy átérezzétek mélységes felháborodásomat...

"Minden rosszban van valami jó." - micsoda közhely. :(((

Húha, nem is gondoltam, hogy megint ennyire beszippant a pécsi élet. :D
Hihetetlen, de komolyan nem volt időm eddig írni...Tegnap, amint egy kis késéssel befutott a busz az állomásra, már át is kellett szállnom egy másikra, hogy a nagy bőröndömet elég nehézkesen, de fel tudjam cipelni a kolihoz. Aztán még alig pakoltam ki, menni kellett meglátogatni a többi sorstársat, akik már visszaértek a szállásra. Persze volt egy welcome drink is, és ha az ember ilyesféle "befolyásoltság" alatt van (egy, ismétlem EGY ital), akkor bizony csak úgy repül az idő. Tehát volt vagy éjfél, mire ágyba kerültem, persze reggel korán kellett kelni, nehogy elkéssek az első nap első órájáról. Végül is elég lightos napom volt, mert elmaradt a második órám, szóval jócskán ebéd előtt már itthon is voltam. Ezt azonban a holnapi napomról nem mondhatom el. :))) Holnap kezdődik az angolom is, kíváncsi vagyok, hányan leszünk. ;)

Érdekességképp, ma kezdődött el a funky-disco alakformálás néven emlegetett táncos órám, hát eszméletlenül jó volt. Mindig is szerettem az ilyen tánc-aerobic dolgokat, de nem is ez a lényeg, hát mire megtaláltam az RG termet.... azt hittem, el is fogok késni. Szokás szerint nem akkor indultam, amikor kellett volna, szóval ez is rátett egy lapáttal. Nem volt jobb  ötletem, megkérdeztem a portán, hogy hol is találom meg a ritmikus gimnasztika termet. Na hát életemben nem hallottam még ilyen kacifántos idegenvezetős dolgot. Fel egy felet, ki az ajtón, ne térj le az útról, be az ajtón, jobbra, balra keresztbe, minden volt már. Húha mondom, ez vicces lesz. Már az első elágazásnál fogtam a fejem, amikor egy hang megszólalt a hátam mögül: Megmutassam, hogy merre van a terem, amit keresel? Hátrafordultam, mosolyogva bólintottam (Igen, mégsem fogok elkésni!), de közben meg kellett kérdeznem, hogy ennyire látszik rajtam, hogy a ritmikus gimnasztika kell nekem? Mire nagy vigyor közepette azt a választ kaptam, hogy csak hallotta, amint megkérdeztem a portánál. :) Szóval hála az isteni beavatkozásnak, nem maradtam le az első mozgásos órámról, ami tényleg fantasztikusan jó volt. :)))

Most pedig mindjárt éhen halok, szóval ha megbocsátotok...

"Rengeteg előnye van, ha az ember mesésen gazdag szülők ivadéka. És a hátránya? A menő ősök nem várnak mást a csemetéiktől, mint hogy bekerüljenek egy Borostyánligás iskolába. Ez többet jelent annál, mint felvételt nyerni. Ez egy életre szóló tanfolyam elvégzése. És azon kevesekre, akik nem örökösök, nem kevésbé kis nyomás nehezedik. Mikor a szülő áldozatot hoz gyermeke jövőjéért, melyik akarná cserben hagyni?"
 
 

Rettentő hideg van és rögtön lefagy a kezünk, amint kilépünk a lakásból, sokan siránkoznak is, hogy csúszós az út és sok veszélyhelyzetre kell figyelni, de lássuk be... Azért legbelül mindenkit szépséggel tölt el, ha látja a makulátlan fehérséget vagy ahogy sétálás közben egy-két hópihe a hajszálai közé ragad. :)
Mindenesetre ma olyan jó érzés volt kinézni az ablakon, és látni azt a pár darab lábnyomot, amit néhány perc múlva újra elfed a sok hó. Hányan vagyunk, akik szívesen nézegetnek gyönyörűséges fotókat hófedte háztetőkről, vagy a fehér lepel által betakart, a hegy lábánál elterülő városról? Annyi szépség van egy-egy jól időzített fényképen, bár lehet, hogy nem is (csak) a kép szép, hanem az a sok érzés, amit kivált belőlünk a dia. Ami szép, az szép, örülünk neki, hogy még ezt is a magunkénak mondhatjuk.
Tény, hogy én is ezerszer jobban szeretem a meleget és a tavaszt, de milyen telünk lenne hó nélkül? Szomorú. És hogy miért? Talán azért, mert ez az egyetlen évszak, melyet senki nem tud hó nélkül elképzelni. Kíváncsi lennék, hogy egy kutatás során mi lenne mondjuk 100 ember első gondolata arra a szóra, hogy Tél. Nekem két tippem van: hó (és hideg,fagy) vagy az ünnepek. És ha az utóbbira gondolunk, akkor önkéntelenül is feltör az az érzés, hogy hó nélkül nincs szép, fehér karácsony. Szóval ha tél van, akkor hónak is kell esnie. Na most ezt rendesen megkaptuk (remélem, hogy nem lesz semmi probléma a holnapi pécsi utazásom során és épségben visszajutok szeretett egyetemvárosomba), de azért örüljünk már egy kicsit neki! :))
A hóval egyetlen baj van csak, ez pedig az az állapot, amikor elkezd olvadni. :D De most nem? Annyira rossz a bokáig érő latyakban taposni és utat törni magunknak a zebráig, de mire az iskolához érünk, úgyis beázik a cipőnk és egész nap fázik a lábunk. Szóval az nem a legkellemesebb érzés, de hát tudjátok hogy van a mondás:

"Áldozatok nélkül nincs győzelem."

El sem hiszem, hogy mi tartottunk előadást ma a gimiben azokról az egyetemekről, melyekre bekerültünk. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy a felettünk járók beszámolóit hallgattuk...repül az idő. Jó érzés volt, mert úgy éreztem, segíthetek azokon a diákokon, akik most fognak szembenézni valamelyik nagyváros rájuk leselkedő szörnyeivel, de ha akár egy embernek is adtam egy pár tippet vagy tanácsot, az máris egy felemelő érzés. Néhány ember nem is tudja saját magáról, hogy mennyire el van veszve, azt hiszi, hogy majd idővel úgyis jön az ihlet, hogy melyik szakot válassza...nem, ez nem így működik. Magától semmi nem fog az ölünkbe pottyanni, bármennyire is erősen koncentrálunk rá.

Mellesleg rettenetes ez a hideg...tavaszt szeretnék, az én hónapomat. Nem is... KÜLÖNLEGES tavaszt szeretnék, nem sokszor lesz az ember 20 éves. :))
Már el is képzeltem: rajtam kívül nem kell más ahhoz, hogy boldog lehessek,  a két dolog nem zárja ki egymást. Persze tény, hogy az ember párban mindig boldogabb, de nem fogok siránkozni, ha "egyedül" kell töltenem a Valentin-napot. Már megvannak a saját terveim. ;)

Most viszont szükségem van némi zenére, egy kis fürdésre, mert nagyon fáradt vagyok. Igazából nem is tudom, hogy miért. Nem csináltam az utóbbi két napban semmi fizikailag megterhelőt, mégis úgy érzem magam 6 órakor, mintha aludni is tudnék. Lehet, hogy én is téli álmot alszom :D
Tény, hogy jobban járok vele, mint hogy kimozduljak ebben a farkasordító hidegben a lakásból.
 

"9/10-re pontozlak, mert én vagyok az az 1, ami hiányzik belőled."

Ma tettem egy kis utazást Soltvadkertre (ahol mellesleg még eddig sosem voltam). :)
Igazából sokszor van olyan, hogy nem szeretnék mást csinálni, csak utazgatni valamerre, beülni az autóba vagy felülni egy új, kényelmes vonatra és csak nézegetni a tovasuhan házakat, fákat, a munkába igyekvő embereket vagy a vidáman nevetgélő fiatalokat. Talán ez is hozzátartozik a kis rituáléimhoz, amelyek segítségével el tudom engedni magam és anélkül néznék valamit, hogy semmi nem jut eszembe, semmin nem kell agyalnom. Jó, tény hogy ez elég rövid ideig tart, mert mindig történik valami, meglátok egy feliratot, egy ismerős arcot és máris elkezdenek kattogni az agykerekek. De ez ilyen nyugis dolog, mindig kíváncsian várom, hogy miről mi jut eszembe. :) Szóval igaz, hogy nem volt túl hosszú az út, de olyan jó volt. És pont mialatt ezt írom, jött is a hívás, hogy holnap nincs-e kedvem Pécsre is lemenni.

"Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulni szeretni az esőt."