Egy hét múlva ilyenkor a végzős évem első napját fogom várni... istenem, de nehéz belegondolni, hogy ilyen gyorsan telik az idő. Tavaly szeptemberben gőzerővel készültem a frankfurti félévemre, és őszintén szólva még azt sem hiszem el, hogy már egy éve volt mindez.
Ez a nyár is olyan hamar elrepült; június elején még nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán szerelmes leszek, azt pedig pláne nem is sejtettem, hogy két hónap múlva össze is törik a szívem. Eltelt egy csomó idő, de szerencsére ismét Pécsre kerülök, hogy visszataláljak magamhoz és összeragasszam mindazt, ami most darabokra hullott. Egy ideig nagyon rossz volt, éreztem egy csomó dühöt, csalódottságot és iszonyat mérges voltam. Sajnos rosszkor voltam rossz helyen, rossz időben, de ez nem jelenti azt, hogy ennek legközelebb is így kell lennie.
Tudod, keresni fogom azt az embert, akinek valóban fontos vagyok és aki mellettem lesz, amikor minden összekuszálódik. Itt a Remény és a Hit, örök barátaim.

Pécs - életem egyik legfontosabb állomása. Már alig várom, hogy kilépjek a tetőteraszra, ahol eddig mindig megnyugvást találtam, ha valami gond volt. Viszont ahhoz a helyhez kötődik egy csomó jó emlék is, és bízom benne, hogy ez idén is így lesz. Noha félek kicsit ettől az évtől, ezt be kell, hogy valljam. Szeretnék lakást, autót, kiskutyát, meg később majd családot is egy gyönyörű nagy házban, de ugyanakkor még sokszor úgy érzem, hogy itt a helyem és nem akarok felnőni. Fura dolog ez...

Már alig várom!

"Minden dalnak van egy vége, egy utolsó hangjegye, minden dal véget ér. Butaság lenne emiatt nem élvezni egy dalt. Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezheted a zenét."

"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.
Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte."

"Nem akkor kell megijedni, amikor egy nő túl sokat törődik veled. Igen, rémisztő lehet. Kicsúszhat az irányítás a kezeid közül, mármint az érzelmeid felett... Na és aztán mi van? Nem élhetsz jégcsapként egy életen át. Elfogadhatod, vagy nem. De nincs olyan, hogy kérek is meg nem is. Jövök, ha elfogy és épp más nem adja meg, de egyébként meg magas ívben elkerülöd. A szeretet nem játék. Nem szórakozhatsz vele kényed kedve szerint. Akkor kezdhetsz el igazán aggódni, ha már magas ívről tesz rád, és még véletlenül sem közeledik. Akkor aztán kapálózhatsz, lehet, hogy késő lesz." - oravetznora

"Az élet rövid. Túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercig is olyasvalakire pazarold, aki nem becsül meg, nem értékel."

Így múlik el egy barátság... egy szempillantás alatt. Letaglóz, még akkor is, ha nem a legjobb barátodról van szó, csak egy ismerős idegenről, akivel valaha nagyon jól megértettétek egymást. Mégis jelent valamit ez a szomorúság, ez a csalódottság, ami itt van, belül.
Olyan ez, mint amikor felhívsz valakit és azt mondja: "Ne keress többé!" Eleinte fel sem fogod a szavak jelentését és felhúzod magad, milyen pofátlan az illető. Később aztán rájössz, hogy még akkor is fáj az elutasítás, hogyha nem is álltatok annyira közel egymáshoz.
Vannak pillanatok az életben, amikor egy kapcsolat hullámhegyének tetején pihensz és úgy érzed, ha már eljutottatok idáig, nem lehet már soha rosszabb. Aztán bekövetkezik az, amire nem számítasz. Éjt nappallá téve agyalsz azon, hogy mi is történhetett, melyik volt az a pillanat, amikor minden elromlott. Erre a kérdésre azonban elég nehéz megtalálni a választ. Ahhoz, hogy tanuljunk az esetből, vissza kell pörgetnünk az idő kerekét és kívülről szemlélni azt a két embert, akik éjszaka csillagokat néztek együtt, röhögve sétáltak egymás mellett vagy csak ültek a fűben és fontos dolgokról beszélgettek. Ilyenkor olyannyira közel engedsz magadhoz valakit, hogy szinte fizikai fájdalommal jár, ha ritkulnak a beszélgetések és a másik nem keres. Visszautasít és lemond találkozókat, halogat mindent és nem beszél már szinte semmit arról, mi is van vele. Nem is beszélve arról, mi történik velünk, kettőnkkel. Megosztottam veled életem sok-sok boldog percét, mindig izgatottan vártam a napot, amikor találkoztunk. És mindezt azért, hogy most elhagyj...

Mi lett velünk? Te tudod a választ?

"A korunknak megfelelően kell cselekednünk. És tudjátok, miért mondják ezt nekünk? Mert azok, akik ezt mondják, félnek a fiatalság okozta vadságtól. És a mi varázsunk miatt szégyellik magukat és szomorúak, mert ők bizonyos dolgokat hagytak elsorvadni magukban."

Amint beszálltam a kocsiba, rögtön elpárolgott a maradék fáradtság is belőlem - bár ebben annak a bögre kávénak is szerepe volt, amit reggeli gyanánt megittam. Izgatott voltam, hiszen ez volt az első kiruccanás közösen.
Elevennek éreztem magam, felszabadultnak, mint egy madár, aki életében először bontja ki szivárványszín szárnyait, hogy a türkizkék nyári égbolton repülve mindenki megcsodálja. Talán nem vagyok tündöklő és valószínűleg csak az aurám szokott pompázni, de nagyon jó volt, tökéletes; akár a vihar előtti csend.

Szeretek veled utazni, bármerre, csak úgy. Egyedül. Ketten.

"Ha mindig azt nézed, miért ne légy együtt valakivel, nem is jön össze. De egy adott pillanatban lehet, hogy hagyni kéne, és megélni a szív dolgait."

"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek."