Holnap korán reggel erre a kellemes dallamra fogok ébredni (és ezután mindig), hogy pár ilyen szörnyű nap után is tudjam, addig nem áll meg az élet és a dolgok még egészen addig változhatnak, amíg a szív dobog. És ez miért is van? Hogy tudjuk, minden egyes dobbanás egy újabb esély arra, hogy megváltsuk a világot. Köszöntsük újra a királynőt, trónfosztás történt!

"A válltömés jön és megy, de a barátság örökre szól, mert ha még nem is tudod, merre tartasz, segít a tudat, hogy nem egyedül mész oda. Senki sem tudhat mindent, és néha a legjobb, amit tehetünk, ha bocsánatot kérünk, és hátrahagyjuk a múltat. Máskor pedig a jövőbe kell tekintenünk, és habár azt hisszük, már mindent láttunk, az élet még tartogat meglepetéseket, és még mindig meg tudjuk lepni saját magunkat is."