Amikor az ember napja csak a rohanásból áll, akkor bizony nem könnyű lépést tartani önmagunkkal. 8-tól 3-ig suli, aztán fél óra itthon (ami alatt persze enni is kell, meg kiválogatni a mosnivalót, cipőt takarítani...), aztán vissza a könyvtárba, hiszen senki nem fogja megcsinálni helyetted a referátumhoz szükséges gyűjtőmunkát. Aztán mikor azt hiszed, hogy minden oké, eszedbe jut, hogy a holnapi házi nincs nálad otthon, hanem egy barátnőd elvitte, akkor menj fel hozzá, kezdd el csinálni a leckét, közben egyeztesd az interjúalanyokkal az időpontot, illetve írj névnapi köszöntőket. Amint ezekkel mind megvagy, indulj el haza, de közben térj be a legközelebbi boltba, mert elfogyott a zsepi otthonról, na meg ilyen ítéletidőben jobb, ha van kéznél mindenből. Mire hazaérsz, már fél 8 (este) és bekapcsolod végre a számítógépet, hiszen az elmúlt 12 órában még csak a közelébe sem merészkedtél. Nem sokkal a laptop feléledése után jön a baljós üzenet, hogy nyomtass ki egy anyagot a holnapi első órára. Mire kiteregeted a vizes ruhát és elpakolsz,hogy legalább le tudj ülni, addigra már 19:50, így tigrisugrással odaveted magad a táskádhoz, előráncigálod a pendrive-ot (mellesleg megjegyezném, hogy a táska 5 fiókjából tuti, hogy az utolsóban fogod megtalálni), de nem tudod egyből rárakni a nyomtatni valót, mert nem nyílik meg a dokumentum. Pár másodperc választ csak el a papírbolt zárásáig, de te az utolsó pillanatban betoppansz. Az eladó már öltözködik, de te bociszemekkel ránézel és rögtön megenyhül a szíve.
Mit ne mondjak, 4 óra alvás után (mert hát tegnap meg kellett ünnepelni, hogy elmaradt a forgalmi vizsga) elég szép teljesítmény ez tőlem. Feltételezem a reggel 7 órakor elkészített kávém sikeresen átlendített a holtponton, szóval most pörgés van. Ennyi minden sikerült, nem történt semmi rossz, azért ez szép teljesítmény a magamfajta kissé szerencsétlen leányzótól. Na jó, ez nem teljesen igaz, mondjuk úgy, hogy vannak napok, amikor százszor pechesebb vagyok, mint általában. Ez a mai nem olyan volt....és lám, mennyi mindent csináltam.
Lassan azonban le kéne lőnöm magam, mert a holnapi meglepetésemhez pihenésre van szükségem. :)))

"16 évesen vezethettek, 18 évesen mehettek a háborúba, 21 évesen ihattok, 65 évesen ott a nyugdíj. Hány évesnek kell lenni a szerelemhez?  Az igazihoz..." - Valentin nap alkalmából ~ nothing special