Ebben a pillanatban ez az egyetlen egy olyan dal, ami már annyira rossz, hogy majdnem jó. :D Talán ez esélyes arra, hogy jobb kedvem legyen...

És hogy miért is félek? Vagy mitől?
Nemrég említettem, hogy óriási lehetőség az Erasmus program, kitárul az ember előtt a világ. Hát olybá kitárul, hogy egy hónap választ el a jelentkezési határidőtől. Egy hónap, ami alatt meg kell hozni életem eddigi legfontosabb döntését...egy fél év nem kevés idő és te jó ég, mi lenne a barátaimmal, a családommal. Velük mi lenne nélkülem?

Ugyanakkor a sok pici kétely még erősebbé teszi a vágyakozást, az álmokat, mennyi új dolgot tapasztalhat az ember Frankfurtban...hiszen az a fél év elrepül, mint a pillanat. Na meg senki sem halt még bele egy csereprogramba. A modern technika vívmányaival egyszerű a kapcsolattartás, szünetek pedig ott is vannak, tehát a hazautazás sem lenne ilyen szempontból kétséges. Mármint anyagi szempontból igen, de hát semmi sem egyszerű, nem?

Irtó izgatott vagyok, tele félelemmel vegyes érzelmekkel, de ugyan már, Bátorság! Ma a kedvenc barátosném azt mondta, hogy bátor vagyok, hiszen tetkóm is van. Te jó ég, senki nem mondott még ilyet nekem!

Létezik olyan, hogy félek, de közben boldog is vagyok? Hogyan lehetséges ilyesmi????