Vannak reggelek, amikor egészen komoly elhatározásokkal dugom ki a lábam a takaró alól. Pontosan ilyen volt a mai is - amellett döntöttem, hogy kilépek a lakásból és kisebbfajta kirándulást teszek.
Mindenféle nagyobb előkészület nélkül bepattantam a kicsi kocsiba és Orfű felé vettem az irányt. Nagyon szeretek utazgatni, még akkor is, hogyha csak egy rövidke 20 perces útról van szó: a látvány mindenért kárpótolt. Sétálgattam 1-2 órát a tónál, kattintottam közben jó párszor, hogy maradandó legyen a pillanat.
Olyan gyönyörű volt a szerpentinen a mecseki erdő, hogy meg is álltam egy helyen, hogy a tovasuhanás helyett kicsit hosszabban is elidőzhessek a látványban. Néha olyan érzés fogott el, mintha bármelyik pillanatban kiléphetne a fák közül valamelyik mesebeli lény, amit gyerekkorom könyveiből ismerek.

"Az utazás a bolondok paradicsoma."