Seriously? Hihetetlen...kiborít a képmutatásod, érted?!
Már látom, csak azért mondtad nekem, hogy tiszta legyen a lelkiismereted, de vannak olyan titkok, melyek nem maradhatnak csak úgy a háttérben, szóért kiáltanak; sajnálom is, hogy nekem is jutott belőle majd' egy hónap.
Szívesen elutaznék, de akkor mégis miért van az, hogy mégsem akarok lemaradni semmiről?
Jobb lesz így, blablabla ~ örökös dilemma...

Attraversiamo - Keljünk át! (akkor miért nem megy?)

Már érzem is, ahogy szememet becsukva a falnak dőlök, fülemben egy isteni dallam harmóniája cseng és a zene úgy jár át, mintha minden egyes impulzusával és rezgésével azon lenne, hogy rendbe hozza mindazt, amit út közben elvesztettem.

"Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben."