Néha, egy-egy csendes órán azon szoktam gondolkozni, vajon milyen lenne a világ, ha egy szempillantás alatt, egyszer csak eltűnnék. Ugyanis "Azt gondolom, a megrázó, villámcsapásszerű pillanatok, amelyek fenekestül felforgatják az életünket, azok mutatják meg végül, kik vagyunk valójában." Már csak ezért is kíváncsi lennék, milyen lenne az egész. Egy csomó kérdés felötlik bennem egyébként ilyenkor, de a legfontosabb mindig az, hogy vajon hiányoznék-e azoknak, akikről azt gondolom, hogy igen.

"A pillanatok, amelyeket valaha átéltünk, azokkal, akiket valaha ismertünk. Ezek összege vagyunk mi mindannyian, ezekből áll majd össze a történetünk. Ez lesz az emlékeink slágerlistája, amelyet újra és újra és újra lejátszunk magunkban." 

u.i.: természetesen nem kell megijedni, csak néha eljátszok a gondolattal, hogy milyen is lenne.