Kedves Naplóm,

remélem nem neheztelsz rám, amiért egy kisebb ráncfelvarráson estél túl. Nem mintha bármi probléma lett volna az előző felülettel, de néha tartani kell a lépést az új korokkal.
Az is lehet, hogy a hirtelen jött gyengélkedés által túl sok szabadidőre tettem szert, ezért megpróbálom lekötni magam olyan apró-cseprő dolgokkal, amikre rendszerint csak a szabad vasárnapjaimon lenne idő – ami nem túl gyakori.

Tökélyre fejlesztettem az önéletrajzomat, kis arculatváltást eszközöltem a blogon és igyekeztem minden olyan kis feladatot megoldani, amihez nem kell különösebb erőbefektetés – maximum csak szellemi szinten, arra még képes vagyok két orrfújás között.

Kisebb mérföldköveket lépek át eme csúnya és alattomos betegeskedés során: nem csak, hogy életemben először szedek antibiotikumot, még táppénzen sem voltam soha! Micsoda izgalmak!...
Jobbak híján ezekkel kell most beérnem.

Most legalább van egy kis időm arra, hogy „semmit tegyek” és perceken át bambuljak magam elé, anélkül, hogy valaki megzavarna. Ennek is megvan a maga varázsa :))))))

"Lassan: megbotlik az, aki rohan."