Ez bizony így igaz. 10 év táncos múlt után nem is csoda, hogy sokszor hiányzik a mozgás. 2009 óta -amióta nem táncolok rendszeresen- csak rövidebb ideig tartok ki egy-egy mozgásfajta mellett. Jártam spinning edzésre, valamint funky-disco táncórára, no meg olykor itthon is használatba veszem a kondigépeket, hogy formába hozzam magam, de az mégsem ugyanolyan, mint annak idején. Igazából ha be kell vallanom, nem is maga a tánc, mint mozgás hiányzik, hanem a légkör - mármint amikor még jó volt minden és nem gyülekeztek a viharfelhők a horizonton. Mivel azonban elég sok eseményre még én is hivatalos vagyok, ezért a barátaimmal van jó pár lehetőségem a találkozásra. Néha viszont mégis elfog ez az unom-a-semmittevést érzés és nekiállok edzeni. Hogy milyen célokkal, az mindig változó, maga a tevékenység, ami fontos. Ilyenkor alkalmam van arra, hogy egy időre minden gondolatomat a szőnyeg alá söpörjem és egy kicsit magammal, csak magammal foglalkozzam. Fülest be, hangerő maxon (vagyis a maximális közelében csak, ugyanis a túl hangos zene káros a fülnek, vigyázni kell, nehogy a hallócsontocskák lassabban ütögessék a dobhártyámat :D), edzőcipő fel és rajta! Lehetőleg a semmitmondó, ritmusos, ám mégis valamiért magával ragadó zenéket veszem elő. Olyan ez, mint az irodalomban a katarzis: ha jó zenét választasz, a dallam betetőzésekor (még 10 kilométer után is) képes vagy elfelejteni, hogy tűz éget a vádlidban vagy görcsöl a combod. Csak tekersz/futsz tovább, mert baromira jólesik. :)

"Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg."