Üdvözletemet küldöm az óriási, ám kissé hűvös Frankfurt am Main városából!

Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha sorra veszem a nap történéseit, ezzel is elkerülvén az időközben fellépő gondolatzavart. :)
Nem sokkal fél 11 körül elindultunk Rácalmásról és a gép indulása előtt körülbelül két órával megérkeztünk Budapestre a reptérre. Viszonylag hamar megtaláltuk a keresett helyet, ám az első probléma rögtön jelentkezett is: a kézipoggyász mérete (amit gondosan lemértünk és bepakoltunk otthon) nem megfelelő, gy nem fér bele abba a rekeszbe, amibe bele kellett volna tenni. Az egyetlen reptéri újságárusnál vettünk egy katalógust, amihez egy viszonylag nagyobb ilyen leggagyibb kategóriás táska járt, de a lényeg számunkra most nem a kinézet, hanem a méret volt, másodjára már átment a "vizsgán" a kis pakkom (bár kicsit furán kinézőnek éreztem magam sajnos ott a sok hiper-szuper színes bőrönddel rohanó ember között).
A következő bökkenővel akkor szembesültünk, amikor a beszállókártyán megadott B2 termináltól elküldtek minket a reptér másik oldalán lévő A2-es terminál, ahol már csak 5 percünk volt arra, hogy átérjünk a kapun - bár mint utóbb kiderült, nem percre pontosan zárták azt be.
Így tehát nem mondok újat: majdnem utolsókként szálltunk fel a gépre, nem is tudtunk már ablak mellé ülni, de még így is lepkék repdestek a gyomromban, amint becsatoltam a biztonsági övemet.
A kissé muris stewardess-mozdulatok után megkezdtük a felszállást és én lélegzet visszafojtva süppedtem bele az ülésbe. Kicsit kellemetlen érzés volt, de amint elértük a 36000 láb magasságot - ami, mint utóbb megtudtuk 11 km-nek felel meg - és körülbelül 700 km/h-s sebességgel süvítettünk Németország felé, totális biztonságban éreztem magam. Ragyogó napsütés volt ott a felhők fölött/között, mintha tejszínhabban utaztam volna. :)
Aztán az örömteli boldogság percei fogyatkozni kezdtek és nem sokkal később leszálltunk Hahn repterén. Itt a 6 bőrönddel elég viccesen nézhettem ki (nem félreértendő, nem az összes volt az enyém :D), de ha már nem vezethetek kint, legalább gyakorolhattam a szlalomozást. :D
Ezután felszálltunk egy transzfer buszra, ami 14 euróért bevitt minket Hahnba a Hauptbahnhofra (a gyengébbek kedvéért: ez magyarul vasúti főpályaudvart jelent ;) - na jó, nem leszek ám ilyen genyóka mindig, de kicsit kiélvezem most az erőviszonyokat) és onnan nem taxival, hanem metróval jöttünk ide a koliba, ahol most éppen ücsörgök és írogatok.
Amúgy a taxi baromi drága itt...Hahnban rá akart beszélni minket egy hapsi, hogy elvisz minket az "igazi" Frankfurtba 200 euróért - ez egy kétórás úgy amúgy... úgyhogy a metró, a villamos meg ezek sokkal jobban megérik, csak hát nehéz logisztikázni a sok cuccal.

Az első benyomások pedig: imádom Frankfurtot...és ez nem az a naiv bolondság.... amint leszálltunk a gépről, még a levegő is sokkal egészségesebbnek és finomabbnak tetszett, itt most olyan 15 fok körüli idő van -ami amúgy tök jónak számít ám, szóval itt ilyenkor mondjuk én kabátban mászkálok, a németek meg pólóban vagy vékony kardigánban-. :)
Tetszenek az óriási üvegépületek, a türkiz színű villamosok és trolik, még a metró is teljesen más, mintha itt minden sokkal modernebb és hívogatóbb lenne. :) Persze ez csak az első nap még, de azt hiszem, minden rendben lesz. :)
A holnapi tervek még elég homályosak, egyelőre abban bízom, hogy a mai éjszakát átvészelem gerincbántalmak nélkül, ugyanis hálózsákban fogok a földön aludni - kicsit puritán, de két éjszaka totál kibírható. :)

Akkor nemsokára találkozunk, Ahoy! :)))

"A világ egy játszótér, és ezt tudod, amikor gyerek vagy, de valahogy idővel mindenki elfelejti." - life is a playground ;)