Ma valakinek segítenem kellett és őszintén bízom benne, hogy megkönnyítettem számára egy döntést. Nem abban reménykedem, hogy jól fog dönteni, ugyanis ilyen önző dolgot nem szabad kérni. Ha valahol elrontottuk, idővel úgyis feltűnik, ha két és fél év után, de akkor is. Azt szeretném, hogy azért válasszon a lehetőségek közül, mert ő úgy szeretné. :)
A lelki támaszhoz pedig előkerestem a 20 darab levelet, amit még a huszadik születésnapom alkalmából kaptam, ugyanis rögtön tudtam, hogy a harmadik borítékban lapuló idézetre lesz szükség, az ilyenkor a nagyágyú.
Ám kíváncsiságomat nem tudtam visszatartani, így újból (mert már párszor megtettem) elolvastam az összeset. Egytől egyig, sorrendben. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szökött könny a szemembe már az első sorok után, sőt, jó pár zsebkendőt is elhasználtam, ugyanis kicsit letargiába estem. Totál honvágyam lett és a legrosszabb az, hogy eddig tagadni próbáltam. Persze ez teljesen természetes - mondom én, hogy nyugtassam magam-, csak fura érzés, hogy hiába próbálom belakni a szobámat,ahol még sok időt fogok eltölteni, sosem lesz úgy igazából az enyém. :(
DE: holnap új nap kezdődik és a felkelő Nap sugarai eloszlatják a kétségek és félelmek fekete felhőit. :)
Rettentően hiányoztok, de bátorít a tudat, melyből az erőt merítem, hogy mindenki ott lesz nekem, amikor hazaérkezem.
Szép álmokat!

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért, mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."