A járjunk konditerembe-tervünk egy szempillantás alatt füstbe ment, történetesen akkor, amikor megtudtuk, hogyan működik itt a rendszer:
Szerződést kell kötnöd a különböző termekkel, hogy legalább egy évig csak oda jársz (tehát ha cserediák vagy, ülj otthon) és persze már ezért is ki kell csengetned 20-30 eurót - csak a megkötésért.
Másodszor pedig a havi díjak 70-80 eurók, napijegy nincs (illetve van, 20 euróért, szóval inkább tekintsük nem létezőnek), a hetijegyek is 15 eurósak a legolcsóbb helyen...
A pofám leszakad, komolyan... Jó, persze a németek ezt simán kifizetik, hiszen a 2000 eurós havi keresetből kitelik az a havi X euró, na de mi van a többiekkel, akik mozogni szeretnének, de a büdös életbe nem fognak ennyi pénzt kiadni?!

Úgyhogy itt a nagy akadály, amit mindenképpen le fogok küzdeni, ugyanis most már elhatároztam, hogy valamit mozogni akarok. De hát ezen nincs is mit meglepődni, 10 éven keresztül min. heti 9 órát mozgással töltöttem, előtte úsztam meg néha-néha futottam a busz után, nem elég nekem az a napi 3-4 lépcsőzés, amit megteszek, hogy felérjek a negyedik emeletre. Így hát eljárok futni, ma kezdem! :)

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."