Milyen különös, hogy néha a filmek tanítanak meg bennünket a legfontosabb dolgokra. Bármilyen elcsépelt is a történet vagy giccsesek a betétdalok és röhejesek a szereplők, mégis minden mozifilm bír valami mondanivalóval: légy önmagad, keress egy célt és addig harcolj, amíg el nem éred vagy csak fordulj azok felé az életben, akik szeretnek, mert a szőke herceg bizonyára csak a mesékben létezik.
Vannak napok, amikor a körülmények a lehető legjobbak (boldog vagy, nincsenek óriási problémáid, kicsit kiengedheted a fáradt gőzt), de mégis nyomorultul érzed magad. Elég ehhez egy eltüntethetetlen pattanás (mert ugyebár a kozmetikumok sem képesek csodára), vagy egy hirtelen mozdulat, amivel kiborítod a teát és eltöröd a bögrét...ilyenkor (kicsit) elszomorodsz és legszívesebben sikítanál egyet. Hogy mik keringenek a fejedben?
Már megint nem sikerült! Hogy a fenébe történhet mindez velem?! Miért velem packázik a Sors, amikor a többiek problémamentesen élik mindennapjaikat? Miért ÉN?!

Ma nekem is ilyen napom volt. Legszívesebben ki sem mentem volna az utcára, de sajnos el kellett mennem boltba. A lehető legjobb lett volna, ha kapucnis kabátban hagyhattam volna el a szobámat, olyankor kicsit elbújhatsz a kíváncsiskodó arcok elől és nem kell azzal foglalkoznod, hogy ki bámulja meg a kócos hajad vagy a kialvatlan szemeidet. A jól ismert strucc-trükk: Dugd a fejed a homokba...

Aztán megnézel egy filmet. Kezedbe akad egy régi DVD, amit mostanában nem láttál és ez vesz rá arra, hogy újra végigpörgesd az eseményeket vagy csak nagyon meg akarsz nézni egy sztorit, amihez ragaszkodsz, mindenképpen azt választod, de nem tudod megindokolni, miért.

Elkezdődik a film valami rettentő vidám dallal -mert eleinte minden happy-, aztán csak folynak az események, minden a maga ütemében. A lány viszonzatlanul szerelmes a főnökébe és észre sem veszi a vicces, ám szerencsétlenül próbálkozó újságíró fiút, családi viszály, elrontott esküvő, kibékülés, szerelmi vallomás és megint minden a régi. Persze eközben benyomnak egy csomó olyan zenét, aminek se ritmusában, se dalszövegében semmi köze a történethez, csak azért, hogy kicsit kizökkentsen a letargiából, majd elhangzanak olyan furcsa és érthetetlen dolgok, amik aztán megalapozzák a film nagy igazságának, tanulságának belépőjét.
Olyan dolgok ezek, amik csak a filmekben történnek pont ugyanígy, attól még, hogy végignyálazod a szövegkönyvet és beseggeled a párbeszédeket, sosem fog így történni mindez a valós életben, de neked megnyugvást jelent -ha csak egy napig is-, hogy talán, tényleg csak TALÁN, de egyszer veled is megesik.

A filmek sok mindenre megtanítanak, ám vannak olyan mozzanatok is, amitől még rosszabbul érzed magad. Rossz a kedved? Idd le magad vagy falj be egy egész doboz csokifagyit, csupán merő kedvtelésből, azért, mert megteheted. Igen ám, de a következő nap sosem szerepel  a listákon. A vásznon minden rendbe jön és velünk?! Korántsem: hullarészegen hazakullogsz, majd másnap rettenetes fejfájással ébredsz, vagy tisztára kipattog az arcod a sok mogyorótól és megalapozod a jövőbeli úszógumijaidat (hiszen este hat után tilos a nasi). :D

Konklúzióként levonhatjuk, hogy valamennyire megváltozik a véleményünk, s ha annyira naivak vagytok, mint én, akkor még azt is elhiszitek, hogy nem csak egy, hanem két napig is tart majd a csoda. De hát nem ez a legfontosabb? Ezen alapul a filmgyártás...olyat teremteni, ami megváltoztatja az emberek felfogását. Jóllehet csak egyetlen egy fog bedőlni a rózsaszín ködnek, de az az egy, az is már valami. A többiek pedig fognak egy másik filmet és azt is megnézik, hátha több szerencsével járnak. :)

Egy egész estés film után már nem is érzed olyan szörnyűnek az álladon a pattanást, ha a tükörbe nézel, hiszen tudod, hogy úgyis elmúlik. Titkon még mindig várod a szőke herceget (ugyanis belénk van programozva), de végigpörgeted az agyadban lefekvés előtt, zenehallgatás közben, hogy mennyi időt is pazaroltál el valakire, aki még csak kellő figyelmet sem fordít rád.
Veszel magadnak egy ruhát, ami hasonlóan néz ki, mint amit a filmben láttál, csak azért, mert az annyira tetszett és hátha neked is jól áll majd. És ez a legfontosabb...teljesen mindegy, hogy hatezer forintba kerül-e vagy háromezerbe, megveszed, mert ettől jobban érzed magad. Hiszen nincs más, ami boldogabbá varázsolhatna téged abban a pillanatban. Teljesen fölösleges azon aggódni, hogy szükséged van-e rá. Nem neked van szükséged rá, hanem a lelkednek. Az a pénz pedig, amit kidobtál rá, azonnal megtérül, ha felveszed és miközben a tükörben magadat nézed, mosolyra görbül a szád. :)

Annyi időt elpazarlunk arra, hogy azon aggódunk, mit rontottunk el, mi történik másként, mint ahogy várjuk. Fordíts egy kicsivel több időt magadra! Hidd el, hogy megéri...ha egy este erejéig is, de biztosan boldog leszel az új ruhádban.

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked..."