Azt hiszem, ideje bejelentkeznem, hogy mindenki megnyugodjon. :)

Szombat és vasárnap fordulóján, éjfél körül megérkeztem a koliszobámba (sikeresen felcincáltam a 22 kilós bőröndömet a negyedikre...), majd miután gyorsan kipakoltam a hűtőbe és a fagyasztóba az ellátmányt, vettem egy forró zuhanyt. Olyan érzés volt, mintha hazaérkeztem volna. Furcsa, de tényleg így igaz.
Tény, hogy a bőröndömet ki sem pakoltam még akkor csak fáradtan bedőltem az ágyikóba, de nagyon örültem, hogy végre itt vagyok, megint.
Tegnap tanulgattam és elpakolásztam a kofferből sorban előbukkanó cuccokat, így feltöltve az üresen álló szekrényt és a szomorúnak tűnő polcokat, majd csípőre tett kézzel szemléltem az eredményt és meg kell mondjam, teljesen olyan, mintha totál egyedül és önállóan élnék. Ebbe eddig bele sem gondoltam, de azt hiszem, lassan már képes lennék egyedül fenntartani egy piciny lakást is - nem mintha lenne pénzem bármiféle lakást venni, de azért jó belegondolni, hogy már egész jól elboldogulok. :D

A héten minden nap készülnöm kell egy kicsit, ugyanis pénteken prezentációt csinálok, így hogy kivédjem az utolsó napi kapkodást, időben nekiálltam a dolognak. Estefelé pedig végre találkozunk a többiekkel és kibeszéljük az egész karácsonyi szünetet és az élményeket. :)

"Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást."