Kedves Naplóm!

Nagyon kérlek, ne haragudj rám túlságosan, amiért évezredek óta nem írtam hozzád semmit sem. Mit is mondhatnék, beszippantott az élet, a munka és egyedülálló életem minden aprósága. Nemrég értem haza Horvátországból, azaz Zadar városából - igazi gyöngyszem az Adria közelebb eső partján.

A tervezettnél kicsit rövidebbre sikerült a nyaralás, de mindenképpen megérte. Már tavaly is fel szerettük volna keresni ezt a helyet, de aztán más lehetőség adódott és egy évvel el kellett halasztanunk a látogatást. A mediterrán hőségben sorakozó pálmafák, a horizonton elterülő naplemente látványa és a kristálytiszta türkiz vizek azonban kárpótoltak a várakozásért. Ahogy az ember átsétál a partot a vízen úszó óvárossal összekötő gyaloghídon, olyan érzése lehet, mintha egy másik országban lenne, annyira különböző a légkör és a hangulat. A turistákból álló, hömpölygő áradat ugyan olykor zavaró lehet, de mielőtt felrobbannánk, keressünk egy kellemes kis kerthelyiséget, ahol nyugalomban és sejtelmes megvilágításban költhetjük el a vacsorát. Rengeteg hangulatos éttermet felfedeztünk, minden este az óvárosban voltunk, annyira elvarázsolt minket a látvány.

Napközben mindig más partszakaszt választottunk sütkérezésünk helyeként és szuper strandokat fedeztünk fel, melyek mindegyike türkizkék színű kellemes vízzel kecsegtetett. Homokos vagy kavicsos, akár sziklás part, a víz alatti világ minden esetben megunhatatlan volt. Végre szükséges is volt ez a kis kikapcsolódás, még ha nem is tartott két hétig. Megszűntek a szemem alatti karikák és életemben először voltam (ha nem is végig külföldön), de több mint egy hétig szabadságon.

Hazafelé pedig beugrottunk egy kellemes kirándulásra a Plitvicai-tavakhoz. Mondanom sem kell, szinte egy mennyországba csöppentünk. Egymást érik a tavak, melyeket kisebb-nagyobb vízesések fűznek rendszerré... a csillogó napsütés, a kellemes szellő, a csodaszép színkavalkád és a végtelen látnivaló valami olyan dolog, amit egyszer mindenkinek át kell élnie. Bakancslistás úticél. :-)