A mai nap jó részét azzal töltöttem, hogy a szobám falára applikáljam ezt a csodát. Sok időbe telt, össze-vissza izzadt a tenyerem és jóval aprólékosabb meló volt a folyamat, mint azt először gondoltam. De mielőtt ilyen irányt venne ez a bejegyzés, mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy büszke vagyok magamra. Ez nem öntuningolás vagy ego-növelés, egyszerűen sosem alkottam még semmi "művészit" és az, hogy ez az álomfogó végül alakot öltött az ágyam fölötti barackszínű falfelületen, nagy örömöt jelent nekem. A legtöbb rajzos próbálkozásom mostanában abban merült ki, hogy egy-két feliratot meg smile és kúszóvirág-hegyeket sikerült pingálnom egy fehér füzetlapra.
Így tehát még jobban örülök, hogy valami komolyabb dolgot is sikerült elérnem, bár az is hétszentség, hogy sosem fogok rajzolással foglalkozni komolyabban. Egy nap után feladnám.
Mostantól ha csak egy pillanatra is, de ránézek erre a mintára, mindig eszembe fog jutni, hogy az én kezem munkája és hogy miért is törtem magam, hogy kész legyen.

u.i.: innentől csak szépeket akarok álmodni! :)

"Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. Mikor igazán jól megy a rajzolás, megeshet, hogy leülsz egykor, fel sem nézel egészen ötig, és még csak fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el, amíg valaki fel nem hívja rá a figyelmedet, annyira magával ragad, amit alkotsz. Semmi, de semmi sincs a világon, ami ehhez fogható. A filmek? Az olvasás? Nem igazán. Ha csak a történet nem valami hihetetlenül jó. De ilyen igazán kevés van. Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak. Ezért van, hogy amikor elmerülsz egy rajzban, és valami történik, ami kizökkent abból a világból, az százszor olyan bosszantó, mint ha a matekleckédet csinálod, vagy ilyesmi, és a nővéred beront a szobádba, hogy kölcsönkérjen egy hajgumit, vagy mit tudom én. Amikor rajzolsz, és valaki aközben zavar meg ezekkel, hát azt hiszem, az a valaki még azt is megérdemelné, hogy kinyírják."