Ma reggel életvidám hangulatban keltem. Kikeltem az ágyból és már rögtön nem voltam fáradt, sőt ahogy tettem-vettem, azt vettem észre, hogy lomhán megy csak az idő és mindennel elég hamar elkészültem. Olyanfajta boldogság ez, ami csak úgy meglepi az embert - nem számítottam rá, hogy ilyen hatással lesz rám. Rám telepedett és nem is hagyott el egész nap - örömömre szolgált.
De hát végül is így kell lennie ennek... csak mert valami rosszul sült el, még nem kell sötétségben és magányosan leélni az életedet, sőt... amint elmúlik az alkalmi depresszió, minden sokkal de sokkal jobb lesz. :)

Napfény borította be Pécs utcáit, amikor átléptem a küszöböt. Kellemes bizsergés járt át, amikor végigsimított arcomon az első napsugár bársonyos érintése, én pedig leszaladtam a lépcsőn.
Zene - a legfontosabb egy hétvégi napon. Fülemben azok a slágerek szóltak, amiket a kedvemhez válogattam össze, ritmusra sétáltam és kedvem lett volna táncra perdülni az utcán, mint ahogy Christina Aguilera is tette ezt a Burlesque-ben.


Emellett viszont alkotói válságban szenvedek. Meg kell találnom azt a kis valamit, ami ihletet ad és újra megint minden a régi lesz. Egy aprócska dolog, ami megváltoztathat egy életet!

"Tudják, ha valami nem működik az életben, a legkönnyebb feladni. Én csak tudom, én ebben verhetetlen vagyok. De az életben vannak ritka pillanatok, amikor megihlet valaki. Mert amit ő mutat, attól tűzbe jövünk, és egy ilyen élmény után, ami villámcsapásként hat, nem térhetünk vissza a múltba. Mellette kell maradnunk és végig kell kísérnünk az úton."