Mindig olyan furcsa érzés fog el, amikor valakinek legelőször mesélek a tetoválásaimról. Habár a jobb kezemen lévő még nagyon is frissnek mondható, hajlamos vagyok teljesen megfeledkezni róla.
Imádom minden egyes négyzetcentijét, tényleg, de már annyira hozzám tartozik, hogy szinte fel sem tűnik, ha magamra nézek. Ugyanakkor mindig mosolyra húzódik a szám, amikor reggel arra kelek, hogy farkasszemet nézek vele, szinte már olyan magaslatokba emelem, mintha egy személy lenne. Pedig csak egy darab belőlem. Egy nagyon fontos kis darab. És minden perccel egyre jobban szeretem. ♥

"Vannak emberek, akiknek az arcához hozzátartozik a nevetés."