Mióta egyetemre járok, alig hiszem el, mennyire kevés idő marad az adventi időre és a készülődésre. Noha ott van a főtéren a vásár és a sok finomságot áruló standok, mégsem szállt meg az utóbbi időben az a tipikus karácsonyi hangulat. Frankfurt mégis kivétel volt ez alól. Nem kellett azon görcsölnöm, melyik vizsgát mikor kell teljesítenem, teljes mértékben átadhattam magam a varázslatnak, jóformán október második felétől ajándékokat gyűjtögettem a család minden tagjának (biztos a levegőben lévő, egy-egy lámpafényben megcsillanó tündérpor miatt).
Idén tehát egészen huszadikáig totális zombi üzemmódban voltam, aztán egy varázsütésre 2013. december 20-án, 13:45-kor elhagytam az utolsó vizsgám helyszínét és kiült az arcomra a már ismerős vigyor, mondhatni úgy néztem ki, mint egy jóllakott óvodás - a legenda szerint. :)
Ekkor már csak azt vártam, hogy minél hamarabb hazaérjek, még a két és fél óra is sokkal többnek tűnt, mint általában. Imádom Pécset, tényleg, de ilyenkor valamiért mégiscsak otthon a legjobb. Hiába a forralt bor és a puncs, a csálén feldíszített, de azért hangulatos karácsonyfa a téren, az üzletközpontok és az utcák fénypompája. A sok küszködés és a magam mögött hagyott félév megpróbáltatásai mintha még nagyobb teherként nyomták volna vállaimat, és míg unottan, illetve hulla fáradtan húztam magam után a bőröndöt, egyszer csak megérkeztem haza. Úgy 10-12 óra alvás után üdén ébredtem, ilyen érzésben elég rég volt már részem a vizsgaidőszak alatt.
Ezen a napon, 21-én mintha minden megváltozott volna. Talán az amerikai filmek kliséi, az új jókedv-zenéim vagy talán az ajándék-csomagolás lehet a felelős, rám telepedett a várva várt ünnepi hangulat és itt már nem volt megállás. Süti sütés, díszek készítése, forralt bor és forró csoki, régi videó-felvételek. A tálalóról rám kacsintó macaron, a mákos bejgli, de még a cukorkákkal feldíszített linzerek és mézeskalács figurák sem könnyítették meg a helyzetet. Én mondom, még szerencse! ♥
Hamar vége is lett a felhajtásnak, 2-3 nap múlva már nyoma sem volt. Az egyetlen árulkodó jel a nyomokban fellelhető sütikészlet és a nappali közepén álló, arany gömbökkel feldíszített fenyő, melynek illata kezdetben az egész lakást belengte. Ma már csak múló emlék, és egy újabb év várakozás.
"Olyan volt, mint a palackba zárt villám, vagy egy álom, amit a markomba akarok szorítani."
