Szinte el sem hiszem, hogy holnap indul a szülihetem!

Teljesen be vagyok sózva, már alig várom, hogy végre úgy ünnepelhessem a névnapomat és a szülinapomat, mint az elmúlt 5 év alatt egyszer sem. Nagyon szuperül és könnyednek érzem magam most, hogy nem kell vizsgák és szigorlatok miatt izgulnom, vagy amiatt aggódnom minden percben, vajon sikerült-e a megírt teszt vagy tanulnom kéne a következő időpontra.

El sem tudom mondani, mennyire más most ez a tavasz (vagyis már szinte nyár, nézzünk csak ki az ablakon…). Régen voltam ilyen felszabadult. Körülbelül ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint amikor a Frankfurtban töltött őszi hónapok alatt már októbertől készültem a karácsonyra. Semmi más miatt nem kellett izgulnom, így teljes egészében átadhattam magam az érzésnek. Most is valami ilyesmit érzek itt belül, holott igazából semmi extra különlegesre nem kell számítanom. Sokszor nem is az a lényeg – egy barátokkal töltött, naplementében úszó vacsora, félig üres borospoharak, mentalevéllel ízesített limonádék, önfeledt nevetés… valahogy így tudnám elképzelni a szombatot. ♥

„A barát olyan ajándék, amit te adsz önmagadnak.”