Ez a nap egy merő unalom... Leszámítva persze a vizsgát (melyért most imádkozok:)). Mondjuk úgy, hogy dél óta aktív pihenést folytatok. A másik oldalról persze érthető,hogy lustálkodom egy kicsit, hiszen egészen eddig tanultam. Mondjuk nem mintha túl sok mindent tudnék kezdeni odakint. Éppen elég volt megküzdeni a hegyi széllel, amely sok km/h sebességgel akarta lerepíteni a fejemről a sapit. Szóval fogalmazzunk úgy, hogy odakint hurrikán tombol, ugyan...kinek van ilyenkor kedve kimerészkedni?! :D
Az a vicces, hogy kissé úgy érzem magam, mint akinek a vizsga elszívta az összes ihletét. Kész röhej...pont amikor lenne egy csomó időm irkálni, akkor szól közbe az élet. Bár ez természetesen mindig így van. Így hát ma semmi okosságot nem fogok megosztani a tisztelt publikummal, inkább főzök magamnak egy jó nagy bögre epres-málnás teát (jammm:P) és ölembe veszem a Vámpínaplók 7. részét. Az igazat megvallva már ezer éve arra várok, hogy mikor lesz egy kis szabadságom, hogy a szeretett hobbimnak szenteljem időmet, tehát panaszra semmi okom.

"A lustálkodás az ember kreatív állapota."