Mondhatnám henyélésnek és lustálkodásnak is, de inkább aktív pihenést írnék...már megint. :D
Tudniillik a nap felét átaludtam (de mint mindig, megint hamarabb ébresztettek), így már csak a délutánt kellett (volna) értelmesen eltöltenem. Végül is valamennyire értelmesen töltöttem, hiszen tanultam a javítóvizsgámra (hiszen ki más lenne annyira maximalista,hogy a nehéz küzdelmek árán megszerzett jegyét javítsa...), de nem lennék ÉN, ha nem tenném. Nem a semmiből fog az ölembe vagy inkább a ház elé hullani egy nagy piros masnival átkötött autó...jelentős szerepe van ebben az ösztöndíjnak is. Már ha meglesz a jogsim, de ez egy másik történet, amit már lezártam tegnap.
Tehát tanulgattam és sorozatot néztem, mint minden lusta egyetemista és közben azon gondolkoztam, hogy mit is fogok ma írni ide...végül aztán csak összehoztam a semmiről egy kis irományt, így hát nem kell azt a bűntudatot, vagy inkább azt éreznem, hogy megint félbehagytam valamit. Mert nem...elég ritkán fordul elő ilyesmi (most nem azért,hogy fényezzem magam, de tényleg elég kitartó tudok lenni :)).
Nézzünk az új nap elébe és bizakodjunk, hogy megváltjuk a világot, hiszen minden nap azt tesszük... néha a párunkét,hogy reggel rávillantjuk legbájosabb mosolyunkat, néha egy barátét, hogy meghallgatjuk a lelki problémáit, de higgyétek el, akár a takarítónő napját is jobbá varázsolhatjuk azzal, hogy nem a kuka mellé dobjuk az üres csokis papírt. Sokszor nem az a fontos, hogy mit teszünk, hanem az, hogy miért tesszük.

"Let's find some beautiful place to get lost."