Húha, elég régen jártam errefelé, amit igazán röstellek és rá kellett jönnöm, hogyha ez így megy tovább, akkor a nézettségem a nullával lesz egyenlő, úgyhogy fordítottam egyet a Sors kerekén.
Higgyétek el, ez az utolsó hetem egyszerűen nagyon durva volt. A frankfurtos megbeszélésről rohanás haza (persze tanulni), aztán a szerkesztőségi megbeszélésről a suliba meg a postára, de közben boltba is el kéne ugrani...blablabla...egyszóval ba-ro-mi-ra elfáradtam. :D
Szerencsére a hétvégén volt némi szabadidőm (hiszen a jegyzetek tudnak várni 2 órát), ezért elmentünk végre mozizni és meg kell mondjam, ez a Bosszúállók elég magasra tette idén tavasszal-nyáron a lécet. A többi lánnyal ellentétben nem rémülök meg egy kis sci-fi + akció keveréktől, szeretem a pörgös filmeket (is), ráadásul ha vannak benne irtószép kocsik és nagyonhelyes fiúkák, abból aztán baj már nem lehet.
Az utóbbi két hetem arra ment rá, hogy naponta vagy kétnaponta járkáltam az egyetemre kicsit vizsgázgatni (ha már úgyis rég írtam, talán kifejtem bővebben, hogy mi volt távollétem oka), nehogy itthon kelljen kuksolnom a koliban...nehogy! :D
Így hát időm nagy részét a tanulás, avagy tanulGATás kötötte le, míg nem ma letettem az utolsó előttit. De ez aztán nem olyan hétköznapi vizsga volt ám:
75-en indultunk neki a 7 oldalas nyelvtani tesztnek, ami beugróként funkcionál - ergó ha nincs meg a 60%, akkor szevasz, viszlát júniusban
kb. 35-en maradtunk a fogalmazásra és a szövegértésre
nem is beszélve a mai kb. 16 fős szóbeliző társaságról.

Úgyhogy bátran jelentem ki, hogy okosabb vagyok egy-két másod- avagy harmadévesnél (vagy legalábbis a szerencse most nekem kedvezett), így a mai napot pakolással tölthetem, ami után szépen hátradőlhetek, megnézhetek egy filmet és befejezhetem a Szerelmünk lapjai olvasását.
Hogy miért is kell pakolnom?! Jogos a kérdés...holnap HAZAKÖLTÖZÖM! :)
Mi több, én vezetem haza a kocsit! ;))) Úgyhogy kívánjatok szerencsét! :D

Most ahogy telepakoltam egy-két dobozt, jöttem rá, hogy soha többet nem hozok el ennyi cuccot otthonról...tudjátok velem ez mindig így van. Amint legelőször elmegyek valahová, egyrészt úgy csomagolok, mintha a világ másik felére mennék, másrészt pedig annyi felesleges dolgot is elviszek, hogy arra nincsenek szavak. De persze ezek csak út közben jutnak el az agyamig, akkor meg persze már késő. :D Bár a kocsi mindent elbír, úgyhogy nagy baj nem lehet. :)

Még sajna nem végeztem teljesen, 30-án lesz még egy írásbeli vizsgám, de ha az is sikerül, akkor bizony végeztem mindennel és átadhatom magam a nyugalomnak. :))
Addig azért még rohanok egy sort Pécsen belül, hogy 2 különböző helyen is lepecsételtessem ugyanazt a papír, majd elbuszozom a postára, hogy mindezt potom 1200 aranyért feladjam. Komolyan...ha az ember nem nagyon elhatározott vagy vacilál, esküszöm már ez a hülye papírmunka is elveszi a kedvét. Hihetetlen, mennyi minden kell össze-vissza intézni és a legtöbb dolgot persze kizárólag személyesen lehet megtenni. Azt hinné az ember, hogy a mai modern világban már elég beszkannelni meg satöbbi...a fenéket! :D

Na mindegy, végső kiábrándulásomban fogok egy sor csokit és elmajszolgatom... miket is beszélek... kiábrándultság? Ugyanmár....ma mutattam meg mindenkinek (atyaég, mennyi m betű XD), hogy megállok a lábamon és nem szándékozom elvérezni az egyetemen. Csak semmi negativitás! :))))))

"Természetesen az élet fontos része a szórakozás. De miközben te partizol és hülyéskedsz, aközben valaki más keményen dolgozik. Valaki tanul, és valaki győz. Ezt sose téveszd szem elől."