Mennyi örömkönny és hány kedves üzenet... egészen eddig nem is gondoltam volna, hogy valaha én is ilyen filmbeillő szülinapi ajándékot kapok és még mindig nem hiszem el, hogy mindenki képes volt titokban tartani. Külön köszönöm anyának, aki ezt az egészet létrehozta, mi sem bizonyítja azt jobban, hogy nagyon jól ismer, tudta, hogy a legkisebb ajándék jelenti majd a legnagyobb szeretetet és meglepetést. :)))

Bizony, öregszem (most mondjuk talán még annyira nem vészes a helyzet, csak a vicc kedvéért... :D). Ahogy elolvastam az összes jókívánságot (és az egészben az lepett meg, hogy olyanokat is sikerült anyának beszerveznie, akiket már 10 éve nem láttam, vagy akikkel évente egyszer beszélek) - persze már az elején elkezdtem pityeregni-, eszembe jutott, mennyi emléket is őrzök, ugyanakkor meg is ijedtem kicsit...mi lesz ha egy nap, minden csak úgy elillan? Nem szeretném elfelejteni őket, teljes erőmből harcolni fogok ellene.
Amikor az embernek szülinapja van, mindig rácsodálkozik, mennyi embernek fontos. Ezek az élet apró örömei, amik nélkül igen szegényesek lennének a hétköznapok. Szerencsére azonban van mindig egy személy, aki gondoskodik róla, hogy a megfelelő időben a megfelelő gondolatok vegyenek minket körbe. Azt hiszem, a mai nappal ez tökéletesen sikerült. Már most tudom, hogy ezt a kis levélköteget el fogom vinni magammal Frankfurtba és minden olyan helyre, ami messze van az otthonomtól, hogy mindig emlékeztessen arra, vannak az életben rendkívül fontos értékek. Hiszen: A távolság csak egy próbatétel, hogy megtudjuk, mennyire erős is a szeretet.

Meggyőződésem, hogy a szülinapi ajándék értéke nem a méretétől függ és bizton állíthatom, hogy ennél szebbet még tényleg nem kaptam. :))))

Most pedig egy idézet a 3. borítékból (itt kezdtem el sírni):

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."