A mai nappal is bölcsebb lettem :D Megfigyeltem ugyanis, hogy a német nagyon kitartó (többnyire) nép... ezt a következő történeten keresztül fogom elmesélni:

Ma voltunk a Nordwest Zentrumban, egy kis bevásárló körúton (igazából csak apróságokat vásárolgattam, a legbüszkébb a Vadcseresznye illóolajra vagyok, mert rettentő finom illata van, most is ezt érezni a szobámban - így kicsit legalább otthonosabbá varázsolhatom a teret, ahol fél évet fogok eltölteni). :)
Folytatom is, mielőtt eltérnék a  témától. Van egy PRIMARK nevezetű üzlet ebben a központban és igencsak felkeltette az érdeklődésemet, hogy mitől lehet olyan jó, ugyanis minden második embernek a kezében teletömött szatyrokat láttunk, melynek felirata a boltra utalt. Az elnevezés egy 3 emeletes butikot takart (mozgólépcsővel és minden szinten külön kasszával, amire szükség is volt, ugyanis ennyi embert még életemben nem láttam egy üzletben), ahol 3 és kb. 20 euró közötti árkategóriás cuccokat lehet kapni. Azt a fejetlenséget meg kupit soha az életben nem felejtem el, komolyan, mint a filmeken. A ruhák és cipők szanaszét dobálva a padlón - ezért is kellett jól figyelni, mert egy hirtelen előbukkanó bakancsban majdnem hasra estem, sehol a személyzet, aki a kuszaságból újra rendet varázsol. A boltban egyébként majdhogynem több volt a babakocsival közlekedő anyuka meg az össze-vissza rohangáló porontyaik, mint a fiatalabb generáció. A négykerekű járgányokkal lavírozó kismamákkal csak egy probléma volt, mégpedig az, hogy állandóan meglöktek valakit és a forgalommal szemben akartak előre jutni. Számukra nem létezett akadály, azt a babakocsit akkor is eltolták, ahová szerették volna, ha az nem fért el két fogas között...minden borult, mit sem törődtek a mérges arcokkal, ők akkor is csak mentek előre. Akadtak azonban kevésbé elszánt vásárlók is: egy csomó helyen találtunk telepakolt kosarakat, melyeket a türelmetlen gazdájuk csak otthagyott valahol a földön, vagy felakasztott (és ez még a jobbik eset) valahová.
Magamat még véletlenül sem mondanám türelmetlennek, de fehérneműt pl. csak találomra vásároltam ott. Csak a próbafülke előtt 30 méteres sor állt és akkor még nem is beszéltem a kasszákról. Egy sorban 10 kassza volt, előtte pedig labirintus szerűen tekergő korlátok között álltak a vásárlók. Szerencsére megspóroltuk a próbálás okozta aggodalmakat, illetve további lökdösődéseket - higgyétek el, ha ruháról meg cipőről van szó, akkor a nők mindenre képesek-.

Szomorúan konstatáltam azonban, hogy a leglogikusabbnak tűnő helyeken semmiféle souvenir árusító boltot nem találtam még eddig, pedig páran már a lelkemre kötötték, hogy vigyek nekik valamit, rögtön mondtam is, hogy semmi probléma, minden meglesz; de hát még nem igazán sikerült beváltani az ehhez fűzött reményeimet.

Holnap lehet, hogy csak nézelődünk és -ismét- bolyongunk egyet, de vasárnapra ha minden igaz, beterveztünk egy állatkertet, hiszen a hét utolsó napján minden zárva tart. Már látom is, hogy mindig ez fogja a legnagyobb fejtörést okozni: Mit is csináljunk vasárnap?! Nem lehet ugyanis egész nap "otthon" ücsörögni, itt nem. :)

"Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon."