A mai nap azzal telt, hogy össze-vissza kavarogtunk a belvárosban...ahhoz képest, hogy az egyetem épülete többszöröse a PTE-nek, elég nehéz volt megtalálni az egyetemvárosi részt (ugyanis ennek az építménykomplexumnak óóóóóóriási terület kell), holott még térképünk és brossúránk is volt. Mondjuk tény, hogy nem először fordul elő az az idegesítő eset, mint ami ma is megtörtént velünk. Nevezetesen a Grüneburgweg 1. számú házát kerestük, erre az utca névtáblája alá annyi volt odabiggyesztve, hogy 2-8. Akkor hol a fenében lehet az egyes szám, ha az utcában a kettessel jelölt az első?! Hiába kértünk segítséget, csak olyan okosságokat kaptunk, hogy az egyes a kettes mellett van... - na ne :D -
Így hát lekéstünk egy orientációs előadást (nem is volt belőle gond, ugyanis amint beültünk a másodikra, rájöttünk, hogy totál fölösleges volt végigvárni egy órát, ugyanis az Erasmus programmal cserediákként tanulókról szóló fejezetnek se híre, se hamva).
A kurzusfelvételről (ahhoz képest, hogy hétfőn már kezdődnek az órák) semmit nem tudunk, de a kedves tanár úr, aki végig poénkodta az előadását, csak legyintett egyet és azt mondta, hogy majd ő utánajár. :)
Jééééé, milyen érdekes...errefelé nem neked kell minden után fejvesztve rohangálnod. Pirospont! :)
Kicsit megint eltértem a tárgytól...tehát a méretei ellenére nehéz volt megtalálnunk az egyetemet, de amint az utolsó lépést is megtettem és beléptem a kapun...hát, egy másodpercre elállt a lélegzetem. Az egyetem épülete modern, ám egyáltalán nem kérkedő, szabályosan félkörbe épített együttesekből áll, melyek előtt egy extra zöld fűvel borított park terül el, azon pedig jó pár szobor is látható - ezek még inkább izgalmasabbá, kissé múzeumszerűvé teszik ezt a felsőoktatási intézményt, de mégsem fél bemenni a főbejáraton az ember, inkább a puszta kíváncsiság hajtja, a vágy arra, hogy felkutassa az összes rejtett zegzugot. :)
Ma ugyan csak a legelső épület aulájának 20 méteres körzetében mászkáltunk, de már most tudom, hogy holnap rettentően fogom várni, hogy végre beléphessek a világosbarna márványra hajazó kőzettel lerakott előcsarnokba. Szerencsére ezután már több helyet tudunk meglátogatni, ezzel párhuzamosan is több tapasztalatot szerezve arról, melyik teremhez hová kell menni, hol vannak a legnagyobb előadók ésatöbbi. :)

A hagyományoktól most sem térek el, hoztam Nektek egy érdekességet:
Sajnos videót még nem tudtam készíteni róla, de hamarosan azt is hozom, mert úgy könnyebb lesz megérteni azt, amit most nagy vonalakban próbálnék szemléltetni.
Az egyetem épületén belül nincsenek normál liftek, helyettük "egy személyes fadobozok vannak". Ez annyit jelent, hogy van 2 darab sín egymás mellett, az egyik felfelé mozog, a másik pedig lefelé. Minden egyes doboz-liftbe egy személy fér csak el és itt még minden hagyományos lenne, ha lenne a liftecskének ajtaja... ugyanis képzeljétek el, hogy nincs. Hívó gombra abszolút nincs szüksége, ugyanis a dobozok egymás után jönnek-mennek, megállás nélkül mozognak, ergó annyi időd van, hogy gyorsan beszállj, aztán a kívánt emeleten pedig kiszállj. Amikor ezt így  mesélték nekem, először teljesen bepánikoltam, hiszen ajtó nélkül liftezni?! De felvilágosítottak, hogy van kapaszkodó, és ebből a típusú liftből bizony kiesni sem lehet. Így hát el is határoztam, hogy holnap egyrészt levideózom nektek, hogyan is funkcionál ez a fura találmányt, sőt, ki is fogom próbálni, hogy lássátok, tényleg nem vagyok beszari! :D