Átléptünk a hazautazás előtti utolsó hónapba :)
Egyébként nagyon furcsa, mert amikor megérkeztem, azt hittem, minden majd rettentő lassan fog telni és hogy rossz lesz, mert mindenki hiányozni fog. Tény, hogy van egy pici honvágyam (olykor-olykor nagyobb is), de olyan gyorsan eltelt ez a két hónap, hogy szinte észre sem vettem. Már egész jól kiismerjük magunkat, érzem magamon, ahogy magamba szívom a sok német szót meg a tapasztalatokat, akár egy nagy sárga szivacs. :)
Szombaton pedig ha minden összejön, meglátogatjuk Heidelberg gyönyörűséges városát, ahol akkor nyitják majd meg a karácsonyi vásárt - és nem mellesleg ott található Németország legrégebbi egyeteme. Ha azonban nem sikerül eljutnunk oda, akkor Marburgba megyünk, mert az közelebb van hozzánk. :)

Ma a Hessischer Rundfunk épületegyüttesét néztük meg, illetve körbejártuk az egész tévé-, rádióállomást is, mely roppant sok  műsornak, rendezvénynek, illetve zenekaroknak, buliknak ad helyet; 2500 alkalmazottal rendelkezik a speciális komplexum.
Rettentő közel áll hozzám a média világa, azon nyomban, ahogy elkezdtünk sétálni a stúdiók felé, az irodák mellett és át az órási termeken, mindenféle megerőltetés nélkül, tökéletesen el tudtam képzelni magam ebbe a környezetbe, mint egész munkaidőben ott dolgozó kollégát. Nagyon vonz ez a terület és mit nem adnék érte, hogy egyszer én is részese legyek!
Annyira jó volt végighallgatni, hogy mi hogyan működik, sőt, élőben végignézhettünk egy fél órás híradót...nem is gondoltam, hogy ennyi munkatárs kell a háttérbe, akik előkészítik a terepet, illetve a felvétel alatt jelen vannak. Kicsit izgultam is, hogy nehogy tüsszentenem kelljen, de szerencsére nem voltam peches. :D
Olyan dolgokat is megtudtam, amiket eddig nem, vagy csak egy kicsi sejtésem volt róla, eszméletlen érdekes volt, nagyon tetszett.
Nagyon fura egyébként, hogy Frankfurton belül egy ilyen stúdióegyüttes (mert tényleg óóóóóóóóóriási volt, 10 nagy épületből álló park, vagy nem is tudom) is mekkora örömet tud szerezni, de mondjuk az amszterdami városnézés, amiért 5 órát utaztunk, mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nem mondom, hogy rossz volt, hiszen ilyet eszem ágában sincs tenni, de amennyit "szenvedtünk" érte, sokkal jobbnak kellett volna lennie. Erre itt a belvárosban meglátogatjuk a HR-t, és máris el tudnám képzelni ott a jövőmet. Hihetetlen! :D

"Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik."

DE

"Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!"