Egy falatnyi gyémánt

Egy falatnyi gyémánt

mondd ki

2016. március 16. - ninoness

Az elmúlás, a halál, a temetés mind az élet részei, mégis nagyon nehéz ezek közül bármelyiket is elfogadni. Azon szerencsések közé tartozom, akik kevés hozzátartozót veszítettek el életükben, így ez a mai volt a második temetés, amire eddigi életemben hivatalos voltam. Habár ép ésszel képes vagyok felfogni, hogy mi is történt - tudom, hogy papa nem jön vissza már -, mégis olyan furcsa érzés ez az egész, mintha egy részem nem akarná elfogadni ezt a végérvényes történést. Néha azon kapom magam, hogy úgy gondolok rá, mintha idén karácsonykor újra láthatnám. Pedig nem fogom. Talán csak próbálom megkönnyíteni magam felé ezt az egész folyamatot. Nehéz elfogadni, hogy ilyesmi megtörténhet bármelyik szerettünkkel.
Látni magam előtt a kis urnát, ami most már őt védelmezi örökre, a húgom arcán legördülő könnycseppeket, miközben valahonnan a sarokból a "Kell ott fenn egy ország" búskomor akkordjai szólnak. Van, amikor jobb, máskor viszont nagyon rossz. Így van ez a lezárásokkal... egyik sem megy könnyen.

Egy temetés viszont az élők számára mindig kijózanító kell, hogy legyen. Éreznünk kell, hogy élünk és végre fel kell fognunk, hogy minden lustálkodással töltött perc újabb 60 másodperc elpazarlása, amit fantasztikus dolgok alkotásával is tölthetnénk. Hálát kell adnunk a sorsnak, hogy egészségesek vagyunk és könnyen vesszük az akadályokat. Talán végre eljött az a nap, ami felnyitotta a szemem. Nem szabad félnünk attól, hogy valaki meglátja az igazi énünket, hiszen olyan kevés időnk van már, sosem tudhatjuk, mikor lesz vége.

Én soha nem akarok meghalni. Nem azért, mert baromi önző vagyok, hanem azért, mert rettentően félek az ismeretlentől. Szeretném mindenki tudtára adni, hogy szeretem őket, mindenkinek tudnia kell, ha fontosak nekem. Tudni mindazt, amit talán félek kimondani, de fejben már százszor elpróbáltam.
Habár nekem is bátrabbnak kell lennem...biztosan így kell tennem.

Hálás vagyok azért, hogy még találkozhattam néhány dédszülőmmel, valamint szerencsésnek érzem magam, amiért szerető, törődő és büszke nagyszülőket rendelt mellém az ég. Szeretlek Titeket! ♥

 

"Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket."

A bejegyzés trackback címe:

https://ninoness.blog.hu/api/trackback/id/tr838488204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása