Holnap és holnapután végre megint szeretett egyetemvárosomban leszek, már nagyon várom, biztos jó érzés lesz találkozni mindenkivel! :)))
Kicsit fura is amúgy, mert most egy részem kívülállónak érzi magát, hiszen hivatalosan most nem itthon tanulok...legalábbis még pár hétig. Utána minden visszarázódik a régi kerékvágásba, de nagyon jól tudom, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen. Én is megváltoztam, belül is és talán egy kicsit kívül is, de leginkább a felfogásom az, ami 180 fokos fordulatot vett. Örülök neki, nagyon is, ugyanis ez jelenti azt, hogy felnőttem, igaziból érett a gondolkodásmódom - legalábbis szerintem.
Ez a hét leginkább pihenéssel telt, de hétfőtől keményen bele kell fognom a tanulásba, sőt amíg még itthon vagyok, a mozgásról sem fogok lemondani.

Fogadjátok szeretettel ezt a dalt, szerintem isteni... tudnotok kell, hogy semmi sem lehetetlen (és jobb, ha hisztek nekem, ugyanis hónapokkal ezelőtt még én is csak egy lány voltam a pécsi koliból, de most végre úgy érzem, hogy tényleg vagyok valaki. Egy "új" lány saját egyéniséggel /csaknem 20 évbe telt, hogy én is meglássam a bennem rejlő értékeket/, aki teljes szívéből örül, hogy vannak körülötte önzetlen emberek, akik még pluszban azt is megengedik, hogy én is viszontszeressem őket!)

"Nem csak az vagy, akinek ismered magad. Az is te vagy, akinek mások látnak!"