Eltelt az első hét és nem igazán voltam kommunikatív. Az igazság az, hogy most fog kezdődni az őrült hajsza meg a dupla tanulás, habár a kinti óráimat ezerszer könnyebb lesz lezárni, mint az otthoniakat. Ezzel egy időben a következő féléves órarendemet is összeállítottam (nagy fejtörések árán ugyan) és nem annyira tetszik az eredmény. 15 óra (tehát 15 x 90 perc) és 42 kredit (ami pontosan 12-vel több az optimálisnál). Így tehát bátran kijelenthetem, hogy az eddigi legkeményebb félév áll előttem...elég húzós lesz sajnos, de SIKERÜLNI FOG! :)
Nem szabad, hogy bármi az ember kedvét szegje. :))

Pénteken volt az első rettenetesen király frankfurti bulim, tekintve, hogy a szilveszter nem az elvárások szerint telt, végre sikerült kiengedni a gőzt. :) Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a zene is (ami nagy szó néha) és végre elengedtük magunkat. :)

Annyira fura, hogy mennyire végletesek lehetnek az ember érzései egy nap lefolyása alatt. Reggel kipihenten ébredtem, aztán délelőtt végig pizsiben mászkáltam, ebéd előtt éhes voltam, főzés után már cseppet sem, aztán megint, filmnézés előtt unatkoztam, aztán amint vége lett, teljesen felélénkültem....és így tovább.
Amikor 12/13-án megérkeztem, azt gondoltam, hogy hazaértem, olykor pedig legszívesebben hazateleportálnék. Ki érti ezt?

Elképzelhető, hogy csak a szoba lett hirtelen tele melankóliával, de elég érdekes most a helyzet. Itt, belül. Nem tudom.

"Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a "pozitív gondolko­dás" hívei sulykolnak, hogy "igen, szeretnek, igen, erős vagyok, igen, meg tudom csinálni". Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod.  Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságodon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz."