Lassan megint elkezdődik a visszaszámlálás...ezúttal nem egy új helyre megyek, hanem haza, vissza. Fura, de várom már, viszont ugyanakkor tisztában is vagyok vele, hogy amint felülök a metróra, a transzferre és a repülőre, valaki nagyon szomorú lesz ott, belül.

Mindenesetre jó lesz otthon. :) Ez a köztes állapot hosszú távon nem jó: se itt, se ott nem vagy igazán, de teljesíteni kell. :)

Tegnap karikatúra múzeumban voltunk. Sosem tapasztaltam még ilyet - egy múzeum azért, hogy hangosan nevess. Annyira jó érzés volt. Jókat kuncogtam azon is, ahogy más felröhögött, ha valami vicceset látott, illetve jó volt tudni, hogy nem kötelező csöndben maradni, mint a legtöbb helyen, akár hangosan is nevethetsz, nem kell magadban mosolyogni. Igazán kellemes volt :)

Ma pedig megfázástól gyengén pihengettem itthon, miközben filmet néztem és email-eztem a tanáraimmal, hogy minden rendben legyen otthon az óráimmal. Remélhetőleg minden tényleg jól lesz, hogy akadálymentesen kezdhessem a szemesztert.

Az utolsó két hetet pedig ballonkabát-vadászattal fogom tölteni, már olyan régóta szeretnék egyet. :))