Régóta szerettem volna már egy kalapot. Sosem voltam elég bátor ahhoz, hogy ilyen merész darabokkal dobjam fel a szerelésemet, de most elhatároztam, hogy ezen a nyáron magamra fogok figyelni. Arra szentelem az időt, hogy én legyek a középpontban, ne pedig mások. Egész eddig mindig fiúk után loholtam és mivel nem úgy tűnik, mintha nagy sikerem vagy sikerélményem lenne, talán változtatnom kéne. Hiszen nincs is szebb egy olyan nőnél, aki boldog és jól érzi magát a bőrében - ez bizony arany igazság. :)

Egy csütörtöki napon beléptem az üzletbe. Sorról sorra végignéztem a ruhákat, végigjártam a fogasokat, míg nem odaértem a kiegészítőkhöz. A legfelső polcon megláttam és tudtam, hogy fel kell próbálnom. Bár a címke szerint férfi kalap volt, azért tettem egy próbát és titkon azt reméltem, hogy nem lesz kicsi a fejemre - mert sajna elég sokszor előfordult a próbálgatások során ilyesmi. :D
Megfordultam és szembe találtam magam a tükörképemmel, aki teljességgel furcsa, különös külsővel nézett vissza rám. Kicsit meg is mozgattam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg én vagyok-e "odaát". Én voltam. Érdekesen állt a kalap, de meghökkenésemre nem negatív jelzők jutottak eszembe. Különös. Ez a megfelelő szó. Különös, mert eddig még sosem hordtam kalapot. Különös, mert elég kevés lány hord kalapot. És ebben a pillanatban eszembe jutott egy erasmusos lány mondata, amit még a kinti H&M-ben ejtett el: "Miért érdekel az, hogy mit gondolnak a többiek? Ha tetszik, vedd meg!"
Már rég nem azt a világot éljük, amikor az emberek mások véleménye alapján állítják össze a ruhatárukat - vagy legalábbis nem így kéne, hogy legyen. A ducibb lányok mindent bevállalnak, még olyan cicanacit is felvesznek, amiben valóságos kötözött sonkának néznek ki. Nem mondom, hogy egy teltkarcsú lány nem lehet szép vagy csinos, de azért ne essünk túlzásokba. Tehát sokan elég kevés önkritikát gyakorolnak. Akkor miért mindig a "normális" lányok esnek át a ló túloldalára azzal, hogy rettenetesen sokat aggódnak azon, hogyan festenek?!

Így hát megvettem. Megvettem és másnap már fel is vettem. És tudjátok, mi volt a legfurább? Hogy senki sem bámult meg. Bár, nem is értem, miért számítottam arra, hogy megbámulnak. Tavaly ilyenkor például nem vettem volna még testhezálló szoknyát vagy olyan ruhadarabokat, amiket ebben az évben beszereztem. Meg kell tanulni, hogyan szakadjunk el a földtől és azt hiszem, ez az idő nálam most jött el. Tény, hogy ebben elég nagy szerepe van a médiának, hiszen a legtöbb ötletet mindenki a filmekből/újságokból/az internetről szedi.

Örülök neki, hogy tettem egy próbát. Azt mondják, jól áll. És hogy mi a legjobb benne? Egy napszemüveggel totális inkognítót ad, úgy érzem benne magam, mint valami sztár, aki a paparazzik elől menekül. Tökéletes nyári kellék. :)

Tehát magamra fogok koncentrálni. A kezembe veszem azokat a klasszikusokat, amiket már évek óta minden nyáron el akartam olvasni, szép barnára süttetem magam a napon és a végzős évre felkészülvén csak én leszek a fontos. Illetve nem csak én, de bizonyos előjogaim lesznek. Mindjárt 21 vagyok, juhéééééééééééééj! ♥

"A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem."