A láperdő mélyén, a fűzfa lombja alatt
A pázsitágyra, a puha, zöld párnára
Hajtsd le fejed, hunyd le álmos szemed
És amikor újra kinyitod, felkel a nap.

Itt biztonságban vagy, nem fázol
A százszorszép megóv mindentől
S holnap valóra váltja álmaidat
Drága kicsikém, úgy szeretlek.

A láperdő mélyén, messze elbújva
A holdfényben, a levéltakaró alatt,
Felejts el minden bajt s bánatot,
S reggel a szomorúságnak nyoma sem marad.

Itt biztonságban vagy, nem fázol,
A százszorszép megóv mindentől.
S a holnap valóra váltja az álmaidat
Drága kicsikém, úgy szeretlek.