Hiányzik valami. Talán a nyári nap melengető sugarai, egy pohár gyümölcskoktél napernyővel, 2 óra lazítás a függőágyban, egy csillaghullás, amit a fűben háton fekve nézek valakivel, aki fontos nekem vagy csak egy nap, egyetlen egy nap, amikor azt csinálok, amit csak akarok. Pörögve-forogva körbetáncolhatnám az illatos virágoktól tarkálló kertet, búvárkodhatnék az azúrkék tengerben vagy kedvemre vásárolhatnék bármit a divat fővárosában.

De egyelőre unalmasan telnek a hétköznapok, az idősebbek markukba fojtják röhögésüket, miközben azt számolják, hány ember bukdácsol ebben a félévben a tárgyaikból. Nem valami fair...