Tegnap este érkeztem meg Dransfeldből, Németországból. Ez volt az első alkalom, amikor teljesen egyedül kellett boldogulnom egy csapat ifjúval, teljesen úgy éreztem magam, mint egy igazi tanítónéni. Nem volt vas szigor, hiszen mégiscsak nyaralásról volt szó, de azért egyszer-kétszer felemeltem a hangom, ha valami nem tetszett, és úgy hiszem, meg lett a hatása.
Minigolfozás közben készítettek velem egy röpke interjút is, ami után még a nyelvtudásomat is megdicsérte az illető. Büszke voltam magamra. Nem mondanám, hogy sosem kapok dicséretet, de ez más volt. Valami olyan, amit kemény munkával és gyakorlattal értem el, nem pedig henyéléssel és apuci pénzével.
A visszajelzésekből azt szűrtem le, hogy nem is ment olyan rosszul ez a Betreuerin-szerep, talán egyszer tényleg tanárnő válik belőlem. ;))))

Boldog vagyok! ♥