Egyszer valaki ezt az idézetet írta egy képem alá:

"Belevágni valamibe úgy, hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat, amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt önökre a függetlenség napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik, soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni."

Egy olyan mágikus pillanatban történt ez, amikor elvesztettem a hitemet. Az egyik legfontosabb dolgot az életemben. Nem elég, magamon hordom a jelét, képes vagyok megfeledkezni róla, talán azért, mert nincs szembetűnő helyen. És ez nincs jól.

Néha szükségünk van mások útmutatására, hogy ne tévedjünk el a végtelen labirintusban, amiben élünk.
Egy valaki van, aki mindig megérzi, ha történik velem valami, és azt is, hogyha nem. Tőle kaptam ezt a kis emlékeztetőt. Ma pedig véletlenül megint megnéztem azt a bizonyos képet és találkoztam ezzel a pár sorral.

Melegség öntötte el a szívemet. :-)