Juhúúúúúú, végre visszakaptam az én kicsikémet (megjött a laptop töltő és végre feléleszthettem az én rózsaszín csodámat)...na de nem ám ilyen Dr. Szöszi rózsaszín, csini Dell rózsaszín, nagyon szeretem. :)
Viszont annyi időt töltöttem ma a gép előtt (fel kellett pakolnom jó pár eladásra szánt cuccot a netre és teljesen kipurcantam), hogy már nem nagyon maradt lelki erőm arra, hogy sok mindent írjak ma ide.
Holnap vagy holnapután végre itt lesz a várva várt lávalámpám is (lila-piros színű, nagyon vagány), szóval majd várom, hogy ihletet adjon.:)

Amúgy hihetetlen, de rengeteget szenvedtem az órarendem összeállításával...MEGINT. Meg tudom érteni, amikor az egyetemisták a hajukat tépik, ugyanis szinte lehetetlen úgy jó órarendet összerakni, hogy ne kelljen semmiféle áldozatot hozni. Az még hagyján, hogy pénteken is lesz órám (hál' Istennek csak déltől), ahhoz, hogy olyan órákat tudjak felvenni, amik érdekelnek is valamennyire /no töri meg baromi sok száraz irodalom/, ahhoz minden nap 8-ra kell járnom (MEGINT)... sőt ami a legjobb, hogy kevesebb olyan óránk lesz, amiről lehet lógni. Tele van az órarend szemináriumokkal, amik ismertetőjegye az, hogy csak kettőt hiányozhatsz egész félévben, ráadásul csak 2, azaz kettő előadásunk lesz, remélem arra is katalógussal fog járni a tanár... Persze-persze, én választottam meg büfészak...blablabla (pedig elhiheted, hogy az úgynevezett büfészakon is kell ám tanulni), de azért valamikor a Mekiben dolgozóknak is kell pihenni, különben nem kapod meg időre a fincsi menüdet, amelyért csorgó nyállal állsz be a sorba. Szóval csak ésszel! :D

"Fiatalok voltunk és azt hittük, ha sokat tanulunk, megnyílik előttünk minden titkok ajtaja..."