Elég vicces a helyzet: most, hogy a péntek esti szórakozásra készülődöm itthon, elgondolkoztam valamin. Tök furcsa, hogy konkrétan fél éve nem voltam itthon bulizni, pedig volt egy csomó lehetőség rá. Fél éve, egészen pontosan azóta, amióta nem itthon tanulok. Amint kitárul az ember előtt a világ, avagy kiszabadul az otthoni zárt, biztonságos buborékból, teljesen megváltozik az élete. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi is megváltozunk vele együtt, ha viszont igen, akkor csak bízhatunk benne, hogy jó irányba. Nem tagadom, én is megváltoztam azóta, amióta kevesebbet tartózkodom itt. De ugyan, miért is adjuk alább, ha máshol vár a nagyvilág és ezerszer több lehetőséged van, mint egy kisvárosban?! Ez nem sznobság (bízom benne) és nem is kérkedés. De ezt az 5-6 évet már sosem kapja vissza az ember, tehát jobb, ha kihasználja az ismeretlen dimenziók megnyílását és az újabbnál újabb lehetőségeket. Szeretek Pécsen lenni, anyu egyszer azt mondta, hogy ha onnan telefonálok, még a hangom is megváltozik. De hát ez így van rendjén,nem? Megismerkedünk a nagybetűs élettel, azzal a hellyel, ahol tényleg te irányíthatod az életed folyamát, ahol megkezdődnek az igazi küzdelmek. No persze ezalatt nem a szomszédokkal és szobatársakkal megvívott csatákat értem, hanem azokat az akadályokat, amiket az élet vagy nevezzük Sorsnak, az utadba állít....és amint kiderül, hogy te vagy-e a legelhivatottabb ember annak a pozíciónak a betöltésére, amire éppenséggel vállalkoztál, minden megnyílik előtted. Sokan viszont elbuknak, nem csak út közben, még annak a megtétele előtt. De én azt mondom, nem számít, milyen hibákat követünk el, az a legerősebb, aki még a padlóról is fel tud kelni. Nem kell nagymenőnek lenni ahhoz, hogy megtapasztald mindazt, amit a színes prospektusok kínálnak és helyeznek előtérbe. Bárki átélheti mindazt, amiről csak vágyott, csupán tudnia kell, hol keresse.

Csak úgy ömlenek belőlem a szavak, az ilyesmi mindig pont akkor tör rám, amikor nincs több órám azon agyalni a lávalámpám mellett, hogy milyen bölcsességet osszak meg veletek.
Szóval ha megbocsátotok, elkezdek készülődni...hamarosan :D

"A felnőtté válás egy dolgot jelent: függetlenséget. Mind vágyunk rá. Néha más embereket használunk, hogy kiharcoljuk magunknak. Néha a másikban találjuk meg. Néha a függetlenségnek ára van, és ez az ár lehet nagyon borsos is, mert a legtöbbször harcolnunk kell, hogy kivívjuk függetlenségünket. Soha nem adjuk fel és soha nem mondunk le róla."