Egy falatnyi gyémánt

Egy falatnyi gyémánt

My life, my rules

2012. február 13. - ninoness

Mi lenne akkor, ha egyszer az életben úgy sikerülne minden, ahogy én akarom? Csak egyetlen egy napig...
Mennyivel könnyebb lenne mindenkinek. Az a helyzet, hogy a nagy hóra való tekintettel (ami délután a napsütésnek köszönhetően már el is olvadt -legalábbis az utakról-, de hát nekem most csak az úttest lett volna a fontos) az összes forgalmi vizsgát eltörölték. És a hülye szabályok miatt, ha már egy vizsga nem indul, akkor a nap további részében egy sem indulhat már. Egyszóval felettébb örültem, mikor reggel jött a hívás, hogy MEGINT el kell tolnunk egy héttel az időpontot, mert hát időpontot nem lehet csak úgy másnapra kérni... Tehát már megint pechem volt, pedig annyira izgatott voltam már, alig tudtam elaludni este. Már kezdem azt hinni, hogy ez valami rossz Kandi-kamera adás, ahol Ashton Kutcher hülyíti a népet. Tekintve, hogy egy hollywoodi hírességgel lenne dolgom, talán enyhítene a tényen a "srác" jelenléte.
Nem, mégsem. :D
Film ide vagy oda, teljesen lehangolt ez a szerencsétlenség... és ha már ennél a fogalomnál tartunk, itthon is leselkedett rám a Sors:
Amint beléptem a szobába, rögtön feltűnt, hogy hoppá, nincs az ablakpárkányon a következő 3 napra szánt kajás pakkom. Miközben szitkokat szórtam és sajnáltam suta énemet, kinéztem az ablakon és lám: ott lapult a hóban a csomag. Hát nem volt mit tenni, vettem a hótaposót és a kabátom, majd indultam is a koli elé. Persze hogy ne legyen könnyű a dolgom, nem takarítottak el egy morzsányi havat sem az utóbbi napok hómennyiségéből, így kénytelen voltam keresztülgázolni a térdig érő hókavalkádon. A jó oldala a dolgoknak, hogy amint odaértem a gyanús lyukhoz a nagy fehérségben, örömmel konstatáltam, hogy semmi baja a túlélőkészletemnek. Hála mami csomagoló-művészetének (erről annyit kell tudni, hogy az összes dobozt és üveget külön-külön berakja egy zacskóba vagy alufóliába, majd az egész mennyiséget még egy giganagy szatyorba), nem fogok éhen halni a hét hátralévő részében sem. ;)

Eddig csak ennyi rossz történt velem, de ahogy mondani szokás: Várd ki a végét!


"Azt mondják, a pokol határtalan. Egyenlő a legrosszabb rémálmunkkal, a bennünk rejlő sötétség arca. De legyen az bármi, legyen az bárhogy, szerintem a pokol üres, és minden gonosz itt lakozik." - Ezek után mindenképpen...
 

A bejegyzés trackback címe:

https://ninoness.blog.hu/api/trackback/id/tr764101571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása