Húha...azt hiszem a hétvége fénypontján is túl vagyunk. :D Volt itt minden: italozás, kajacsata, sárdagonya, de be kell vallanom, nem sokszor voltam eddig jobb házibuliban. Voltak ugyan fenntartásaim a dologgal kapcsolatban, hiszen alig ismertem pár embert, tehát nem a saját társaságommal voltam összezárva és hát meg kell mondjam, könnyen megy a beilleszkedés. Igazából mostanában csak ez az egy mondat jár a fejemben: Bátor vagy! A mai napig emlékszem (bár nem volt, csak pár napja), de eszméletlen jól esik az embernek néha a biztatás és noha csak két szóról van szó, talán többet jelent tartalmilag mint egy kétoldalas levél. Tehát bátor vagyok, az akadályokat könnyen megugrom, mindenbe bele kell vágni, nem szabad hezitálni és megfutamodni.
Minden egyes alkalommal elcsodálkozom, amikor egy új emberrel találkozom. Olyan fura, hogy milyen hamar készek vagyunk kiadni másoknak a titkainkat, akiket csupán pár órája ismerünk. De talán ez azt jelenti, hogy az a bizonyos személy megérdemli a bizalmunkat és nem véletlenül fecsegünk neki össze-vissza mindent magunkról. Néha el is csodálkozom, hogy hogyan vagyunk képesek ennyi információt -többé-kevésbé- fejben tartani. Vegyük az én esetemet: rengeteget beszélek és mindig váratlanul ér, ha valaki szóról szóra visszaadja azt, amit mondtam, csupán pár órával később. Egyszerűen nem hiszem el, hiszen annyi bolondságot mond az ember, hogy abból aztán tényleg nagy feladat kiszűrni a lényeget. Ezt úgy értem, hogy rengetegszer jöttem már haza egy találkozóról ezekkel a szavakkal: "Te jó ég...bárcsak visszapörgethetném, az időt! Biztosan nem mondtam volna ennyi hülyeséget." De talán megvan az oka annak, hogy mindenfélét összehordunk, aki szereti a társaságunkat, az szeretni fogja azokat a bolondos mondatokat is, amiken jókat nevetünk...vagy nem nevetünk. :D

"Ha kiderülne, hogy csupán öt percünk van elmondani mindazt, amit el akarnánk mondani, az összes telefonfülke foglalt lenne, és mindegyikből azt dadogná valaki valakinek, hogy szereti."