Nem vagyok olyan helyzetben, hogy mindenki véleményét egy helyre beskatulyázva mondjam  a tapasztalataimat, így hát megemlíteném, hogy a saját egyetemista szemszögemből figyelem meg a következő helyzetet....
Ennek témája a hosszú hétvége kérdése: Magamat (és pár szaktársamat) ismerve úgy álltam a kis "szünet" előtt, hogy jajj de jó, végre lesz időm bepótolni a lemaradásokat természetesen csak tanulás terén... ezt az álláspontot úgy egészen szerda estig sikerült is megőriznem, amikor aztán rájöttem, hogy képtelenség ilyen időben egy helyben ücsörögni és írogatni a fontos beadandókat. Persze csak hogy tudjam mire fogni a lustaságomat. :)
Nehéz ám a helyzet, amikor az ember több felé szeretne szétszakadni, hogy mindenkivel eltölthessen némi időt. Tehát tegnap délelőtt tanultam egy csöppnyit, aztán az egész délutánomat és kora estémet a szabadban töltöttem, miközben napszemüvegemen át lestem, hogyan tavaszodik ki körülöttem a világ és élveztem, ahogy már nem kell nyakamat behúznom a hideg fuvallatok okozta libabőr miatt, csak átadtam magam a napsugarak melengető érzésének. Közben azonban megbizonyosodtam róla, mennyit is vesztett Március 15-e a történelmi értékéből. A fiatalabb generáció talán át sem tudja érezni, mi történt anno és miért, az idősebbek pedig a mozi előtti téren, noha kokárdával a mellkasukon, de vásárt űznek a dologból. Örülnek neki, hogy végre többen kimerészkednek a téli vackukból, így abban bíznak, cseles rábeszéléssel talán el tudják adni nekik portékáikat. Az én korosztályom, szóval az éppen érettségire tanulók vagy nem tanulók és a felsőoktatásban lévők pedig teljesen át tudják adni magukat az ünnep fontos mondanivalójának. Tekintve, hogy nagy az elégedetlenkedés az oktatásbeli változások miatt, alig pár hajszál választja el a szavuknak hangot akaró fiatalságot az újabb lázongástól. Persze a helyzet nem lenne ugyanaz, de kicsit hajazna azért a régire.

Tehát ott tartottam, hogy a tanulás még meg-megfordult szerdán a fejemben, de olyan hamar vetettem el az ötletet, hogy le sem lehet írni. Igaza volt az egyik szaktársamnak: egyetemisták vagyunk, tanulásra ott az éjszaka. Mondanom sem kell, elég jól rávilágított társnőm a helyzetre, így hát úgy döntöttem, talán tényleg halogathatom kicsit a dolgot. Csak egy picit....

Mindenkinek nagyon szép és kellemes szünetet, ne ücsörögjetek egész nap egy helyben! Itt a Tavasz! :))))

"Ne félj az élettől! Higgy abban, hogy az élet ér annyit, hogy megéljük, és hited segíteni fog megalkotni a tényeket."